Justitium

(jus és sisto), törvényszünet, nyilvános működés szünetelése, a mit a senatus v. a Romában levő imperiummal fölruházott legfőbb hatósági személy rendelhetett el nagy szükség (háborús veszedelem, éhinség), nyilvános ünnep vagy gyász (Liv. 7, 9, 6. 9, 7. 8. Cic. Phil. 5, 12, 31. dio 59, 7), különösen a császári ház valamely tagjának halála miatt. Tac. ann. 1, 16. 50. 2, 82. 3, 7. Suet. Tib. 52. Cal. 24. A j. az alsóbb hatósági személyek működésének s különösen a polgári törvénykezésnek a fölfüggesztését jelenti; de magában foglalja az aerarium bezárását, a senatusülések s általában minden nyilvános tevékenység szünetelését azoknak a kivételével, a melyek biztosításáért a fölfüggesztés történt. Juv. 3, 213. Plut. Ti. Gracch. 10. Cic. har. resp. 26, 55. Planc. 14, 33. Brut. 89. Olykor az üzletek bezárásával s mindenféle magánténykedés beszüntetésével járt. Liv. 3,27. 9, 7. A fölfüggesztés okának elmultával a j.-ot is megszüntették (Liv. 3, 3. 10, 21); j. remittere, exuere. V. ö. Vécsey, Institutiók 1901. 41. l. 3. jegyz.