Juturna

(régebbi formájában Diuturna, CIL VI 3700), egy őslatin forrásistenasszony, kinek eredeti hazája a Numicius volt Lavinium közelében. Serv. Aen. 12, 139. Később aztán ép úgy mint Egeriánál történt, J. tisztelete átszármazott Romába, a hol egy forrás az also Forumon a Vestatemplom mögött a lacus Juturnae nevét viselte. Tulajdonképeni tisztelete azonban csakis az első pún háború végén veszi kezdetét, a mikor Q. Lutatius Catulus templomot fogadott neki és azt a Marsmezőn fel is építette. Kétségkívül ez a templom volt az, a melyek Augustus 2-ben Kr. e. restaurált, s erre a templomújításra voatkozó az az ünnepség, melyet Juturnalia néven évenkint januaris hó 11-én ünnepeltek. Ov. fast. 1, 464. Ezt az ünnepséget mindenekfelett azok a kézművesek ünnepelték, a kiknek iparuk űzéséhez forrásvízre volt szükségük. Más szempontból ünnepelték a rómaiak augustus 23-án, a Volcanalia napján, a mikor azoknak az istenségeknek áldoztak, a kik a tüzet távol tarjták. Sorukban J. nyomban Vulcanus után következett. A fentebb említett forrás vizének gyógyító erőt is tulajdonítottak s az istenasszony nevét a juvare igéből származtatták, mint a ki «laborantes juvare consuevit». Varr. l. l. 5, 71. A római költők minden alkalmat felhasználtak, hogy ezt a népszerű istenasszonyt a római hősmondába beleszőjék. Vergiliusnál (A. 12, 134. 222. 446. 843) Daunus leánya és Turnusnak, a rutulusok fejedelmének testvére; Turnust segíti Aeneas ellen, a mire a haragos Juni biztatja őt. Egy másik mondában (Ov. fast. 2, 585 skk.) Juppiter szerelmét is birta, a ki úrnővé tette őt Latiumnak mindenik folyama és forrása felett. Ismét másutt (Arnob. 3, 29) Volturnus leánya, Janus felesége, Fontusnak anyja.