Juventas | J | K |
tusculumi nemzetség, mely 380 körül vándorolt Romába. 1. T. Juv., 197-ben Kr. e. tribunus. Liv. 33, 22. 2. T. Juv. Thalna, 194. Kr. e. praetor. Liv. 34, 42. 3. M. Juv. Thalma, 170-ben néptribunus, 163-ban consul. E minőségében meghódította Corsica szigetét s midőn megtudta, hogy a senatus az ő tiszteletére hálaünnepet akar rendezni, örömében szörnyet halt. Val. Max. 9, 12, 3. Plin. 7, 53. 4. M. Juv. Laterensis. Ifjú éveiben részt vett a Mithridates elleni háborúban. Később quaestor lett. Úgy látszik ellensége volt Caesarnak, mert 59-ben miatta lépett vissza a tribunusi hivataltól. Cic. Planc. 5, 13. Caesarral szemben újabb vereséget szenvedett 55-ben, midőn Planciusszal aedilis curulis akart lenni. Cic. Planc. 5, 12. 22, 52. Ekkor tehetetlenségében bevádolta vetélytársát Planciust, hogy a választásoknál törvényellenes eszközöket használt. Planciust azonban a Cicero védelme alapján fölmentették. Később praetor, majd augur lett. Cic. fam. 8, 8, 2. Att. 12, 17. 43-ban Lepidus alvezére volt Hispaniában s minthogy Munatius Plancusszal együtt hiába fáradozott azon, hogy parancsnokát Antoniustól eltántorítsa, veszve látva a köztársaság ügyét, öngyilkos lett. Cic. fram. 10, 23. Vell. Pat. 2, 63. Dio Cass. 46, 51. 5. Római vígjátkíró Terentus korában. Fabula palliatáinak töredékeit l. Ribbeck com. Lat. rel. 82. l. 6. Juv. Celsus, előkelő jogtudós Vespasianus korában, Proculus követője. 7. Juv. Celsus, előbbinek fia, szintén jogtudós. Domitianus 95-ben Kr. u. valami összeesküvés miatt törvény elé álította, de ő addig csűrte-csavarta a dolgot, míg Domitianus meghalt s így a vád abban maradt. Nerva és Trajanus kegyét hamar megnyerte; Trajanus alatt először, s később Hadrianus alatt 129-ben, kinek császári tanácsosa volt, másodszor kapott consuli méltóságot. Spart. Hadr. 18.