Laconice

Laconica, Laconia, Lacedaemon, Lacwnich, Lacedaimwn, a Peloponnesusnak és sokáig egész Görögországnak politikailag vezérállama, a félsziget délkeleti részében, határai Északon Arcadia és Argolis, Keleten az Argolisi öböl és Myrtous tenger, Délen a Laconiai (o LacwnnicoV colpoV) vagy Gythiumi öböl, nyugaton a Messeniai öböl és Messenia. Területe 4790 km², melyen a virágzás korában mintegy 200,000 ember lakott, a mi hegyes vidékre nézve tekintélyes szám. Az arcadiai hegyekből kiindulva, két hatalmas hegyláncz vonul rajta végig délkeleti irányban, egymással párhuzamosan, maguk közé foglalván a mintegy 1100 km².-nyire kiterjedő, termékeny Eurotas völgyét. A keleti széles sziklás hegyláncz Thyrea vidékétől kezdve Epidaurus Limeráig, sőt csekélyebb magasságban egészen a Malea fokig terjed és teljesen elzárja Sparta völgyét a keleti parttól, melynek ión gyarmatai épen ezért sokáig Argolis hatalmi körébe estek, úgy hogy Laconia keleti partja, mint látszik, csak a Kr. e. 6-ik században került spartai uralom alá. Csak az északi résznek volt összefoglaló neve: Parnon (m. Malevo). Ennek gerincze és Sparta között emelkednek a következő hegyek: a Barbosthenes (ma Vresztena), Sellasiától Északra az Oenus átellenes partjain az Euas és az Olympus (m. Basarai hegy), mely két utóbbi a köztük levő kis lapálylyal együtt az Antigonus Deson és III. Cleomenes spartai király közt 221-ben Kr. e. vívott nevezetes ütközet színtere volt; Spartához közelebb a Thornax (m. Pavleikai hegy) és a to Menelaion oroV. A hegyláncz déli részén Epidaurus Limerától Északra minteg 1300 m. magas Zarex (m. Kolokera) feküdt, még tovább Délre a hegység két ágra oszlik, maga közé foglalván a Boeaei öblöt s a keleti ág a Malea hegyfokban (m. Malia), a nyugati pedig a Cythera szigetévle szemben fekvő Onugnathusban (’Onou gnaJoV, szamárállkapocs) végződik. Ez utóbbi a régi keskeny isthmus alámerülése következtében ma Elaphonisi szigetévé vált. Cythera szigete mintegy tengerentúli folytatása a hegységnek. A fennebbieken leirt hegységen keresztül igen kevés út vezetett. A nyugoti hegylnácz a megalaopolisi lapály déli szélén kezdődik és egészen a Taenarum (m. Matapan) fokig terjed 111 kilométer hosszúságban s oly szakadatlan összefüggésben, hogy már a régiek egyazon összefoglaló névvel Taygetusnak nevezték (to Taugeton oroV, m. Pendedaktylon). A Peloponnesusnak legmagasabb hegysége, a melynek csúcsai az év két harmad részében hóvai födvék, de az alntabb fekvő lejtők buja növényzetűek, kövér legelőkkel, szép erdőkkel. Ez utóbbiakban tölgy-, dió-, cseresznye- és gesztenyefa, meg hatalams cyprusok váltakoznak, melyekre fölfelé haladva fenyvesek következnek. Üdítő források, kristálytiszta patakok egymást érik rajta. Messeniába csupán egy szoros vezet a hegyen keresztül, az is csak gyalogosok és öszvérek által járható, a Tiasa völgyén vonul át, a mai Trypi falunál kezdődik s (9–10 órányira) Messeniában a mai Kalamatáig vezet. A hegyláncz déli felében a Taletum (melyet némelyek a mai Ajios Iliaszban véltek felismerhetni) 2409 m. magasra emelkedik. Általában a hegy lankásabb Messenia mint Laconia felől, részben pedig nagyon meg van szaggatva földrengések következtében. Egy 600 láb mély függőleges falú sziklahasadékot Spartától Nyugotra KaiadaV-nak neveztek, a melybe a halálra itélteket (pl. Aristomenest) taszították. Egy más hasadékot a Taenarum foknál a Hades bejáratának tartottak, a hol Hercules kihozta a föld szinére a Cerberust. Északon Arcadia felől szintén jelentékeny hegyek alkották a határt s így Laconicát már a természet is jól védte az ellenséges támadásoktól. A száraz felől csak 3–4 úton lehetett hozzá férni. Messenia felől a már említett keskeny és veszélyes szoros vezetett Pharaeból Spartába; Megalopolisból az Eurotas völgye Sciritis vidékén át; 2 más út Tegeából és Thyreatisből kiindulva Sellasiától Északra találkozott egymással. Liv. 24, 26. 28. 35, 27. Földmivelésre alkalmas területek a következők voltak: az Eurotas teknőszerű völgye, a Homerus coilh Lacedaimwn-ja és a Leucei lapály, Leuce városától Délre. A tengerparton az Eurotas áradásai következtében egy mocsaras, lagunaszerű vidék, ’Elia keletkezett. A már említett előfokokon kívül említendők a ai QurideV, m. Capo Grosso, egy hatalmas sziklatömb, a mely nem messze a Taenarum foktól meredeken nyúlik a tengerbe, továbbá Epidelium, Maleától Északra és Minoa, Délre Epidaurus Limerától, a hol most Monemvazia város fekszik. – L. főfolyója az Eurotas, m. Vaszilipotamosznak és legalsó folyásában Irinek nevezve; a Boreum déli lejtőjén ered s nem sokára a föld alá tűnik, majd Sciritisben ujra felszínre jő s egészben véve délkeleti irányt követve a Laconicai öbölbe szakad. Mellékfolyói: balról az Oenus (m. Kelefian), a mely Sellasiánál a Gorgylust veszi magába s aztán Spartától Északra szakad az Eurotasba; jobbról a Tiasa (m. Mizitra) és a Phellias Amyclaenál. A parti folyók közül nevezetesebbek: a Symenus és Sycras, a melyek a Taygetusról jőve a Laconicai öbölbe szakadnak; szintén a Taygetusról folynak de a messeniai öbölbe sietnek: a Thalamae város mellett elhaladó Pamisus, a független Messenia korabeli határfolyó Messenia és Laconica között, valamint a Choerius, a későbbi határfolyó. A Malea és Taenarum fokok között terült el a Laconicai öböl, m. Marathonizii öböl, a Boeaei vagy Boeaticus (m. Vatikai) öböllel a keleti oldalon. – A jóféle takarmányfüvek igen alkalmassá tették az országot barom s főként kecsketenyésztésre, a nagy erdőségek bővében voltak a vadnak, a melyet a híres laconicai vadászkutyákkal vadásztak; az Eurotas mellékén dúsan termett a nád (donax). A Taygetusban bőven előforduló vasat kitünő aczélkészítményekre használták. Továbbá e hegységben különféle márványok voltak találhatók, különösen a zöldes croceathV. Az onugnathusi mészkőbányák épületanyagot szolgáltattak. A partokon nagy mennyiségben halászták a biborkagylót. Gyakran látogatták azonban az országot földrengések, a melyek között a legborzasztóbb volt a Kr. e. 464-iki, midőn a Taygetusnak egy egész csúcsa összeomlott, Spartában pedig 20,000 ember pusztult el. – A legrégebbi lakókat cynuriaiaknak és lelexeknek nevezték, kikhez az achajaiak csatlakoztak, majd pedig a bevándorló dórok lettek az uralkodók, kik részben kiszorították a régi lakosságot, részben alattvalókká (perioicoV és eilwteV) tették. Ezóta a lakosokat laconoknak vagy lacedaemoniaknak meg spartaiaknak nevezték. – Városok: a Messeniai öböl partján; Gerenia (m. Zarnata), talán a Homerus Enopéja (Il. 9, 150), a melyet Nestor GerhnioV mellékneve alapján emennek szülővárosává vagy menhelyévé tették; Cardamyle (m. Szkardamula); Leuctra (m. Levtro) acropolisszal, a boeotiai Leuctrából minyaiaktól alapítva; Thalamae a Pamisus mellett, egy órányira a tengerparttól; Pephnus, Oetylus (m. Vitilo), Messa (m. Mezapo kikötő) Taenarum, később Caenepolis (Kyparisszo) kolostor mellett. A Laconicai öböl mellett: Psamathus (m. Porto Quaglio), kitünő kikötővel, a melytől egy kopasz hegyhát választja el a tőle Nyugatra, átellenben fekvő Achilles kikötőjét (’AcilleioV, limhn, m. Marinari); az itt volt Posidontemplomban állott Arino és az őt partra szállító delphin érczszobra (Hdt. 1, 24); Teuthrone (Kotronas), Asine, Las, Gythium (m. Paleopolisz), Sparta kikötővárosa hajógyárakkal és mesterséges vízmedenczékkel, a laconicai kereskedelemnek fő árúhelye; Trinasus, Heleus, egy korán lerombolt helység mocsarak között; Acriae (m. Kokino), tekintélyes kikötőváros; Asopus, Cyparissiae; Boeae, a róla nevezett öbölben. A Myrtous tenger partján: Minoa (m. Monemvazia), Epidaurus Limera (m. Palea Monemvazia), jól megerősített kikötő város, acropolisszal és cyclops falmaradványokkal; Zarax, szép kikötővel (m. Porto Geraka) Kr. e. 272-ben Cleonymus lerombolta; Prasiae. A belföldön Spartától Északra: Belemina (Belmina vagy Belbina, Liv. 38, 34: Belbinates), L. vízben legdúsabb helyén, az arcadiai határon és főuton, miért több erősség szolgált védelmére, így Oeum; Keletre tőle Caryae (m. Araksova) az Oenus mellett, Artemis híres templomával, hol a laconicai hajadonok évenként ünnepi tánczot jártak, közelében a Scotitasnak hítt nagy kiterjedésű tölgyerdő, Zeus Scotitas szentélyével; Sellasia (l. o.) 60 stadiumra Spartától; Pellana az Eurotas mellett; Therapne a Dioscurusok szentélyével és Menelaus meg Helena sirjával; Sparta vagy Lacedaemon (Sparth, Lacedaimwn), Laconica fővárosa az Eurotas jobb partján (503. á.). Délről a Tiasa (a mai Magula) határolja, a melyet sokan a Cnacionnak tartanak ugyan, de e névvel bizonyára azt a folyamot vagy patakot illették, a mely a várostól Északra ömlik az Eurotasba. Mirét is a Pythia rhetrájában a spartai népgyülés számára kijelölt terület leghelyesebben ezen utóbbi patak és a Babyca (az Eurotas hidja) között keresendő, ugyanott, a hol az Athenaeustól említett Oenus községnek kellett feküdnie. Plut. Lyc. 6. K. Stein, Topogr. d. ant. Spart, 7. 8. A város délnyugati részében eredt a Dorceus herosról nevezett Dorcia forrás. Ama három folyó, azaz a Cnaicon, Eurotas és Tissa közét Észak, Kelet s részben Dél felől halmok borítván, a város nem igen épülhetett rendszeresen. Kerülete 48 stadiumot tett ki, lakói számát pedig az újabbkori számítások szerint rendesen 60 ezerre teszik, K. Stein azonban a régiekre támaszkodva csak 25–30 ezerre. A város sokáig várfalak nélkül állott, polgárai büszkélkedvén abban a tudatban, hogy függetlenségüket így is meg bírják védelmezni. Csak a Kr. e. 316-ik év óta építették ki rendre a védő falakat. Sokat tett e tekintetben Nabis, de még 195-ben is Kr. e. Q. Flamininus támadásakor a Dictynnaeum erődítetlen volt; Pausanias utazása idejében azonban, Kr. u. 174 körül, e rész is már sánczokkal van védve. Az acropolis falai a csekély maradvány építési modoráról itélve a római korszakból származnak. Általában a régi Sparta épületeiből alig maradt fenn egy párnak a nyoma, mert a rommá vált régi város kőbányáúl szolgált a szomszédos közép- és ujkori községek számára. Épen ezért, bár Pausanias, Görögország classikus leirója sok középületet sorol fel, ezek helyét ma csak gyanítani lehet s a város térképén feltüntetett utczák, terek és középületek fekvése csak hozzávetőleges. Egyedül a szinház fekvése biztos egészen, a melynek különben csupán a két oldal végén emelt támaszfalai állanak, egyébként az egész romhalom. Ezen kívül az ú. n. Leonidas siremlékének az alaprésze maradt fenn, és csak az újabb időkig volt látható a város keleti részén egy középület, az ú. n. Odeum, de ez is valószínűleg csak a római korból származik. A város négy részből (cwuai) állott, a melyek közül Limnae (Limnai) Keleten, az Eurotas mellett mocsaras helyen feküdt, Északnyugaton Pitane (Pitanh), részben halmos, részben lapályos területen, de a város legegészségesebb és kellemesebb fekvésű helyén. A város déli részén kellett feküdnie Cynosurának (Kunosoura), neve után itélve pedig az előbbiek között Messoának (Messoa, belföld). Némelyek valószínűnek tartják, hogy volt még egy ötödik rész is Sparta név alatt, a dór hódítók eredeti fészke Pitane és Limnae között, ez esetben Pitane szűkebb körre szorulván. Spartának nem volt olyan értelemben vett acropolisa mint Athenaenek vagy Thebaenek, azért mégis így nevezték a város északi részében ékalakú alapon emelkedő magaslatot, körülbelül azt a helyet, a hol a byzantiumi korban a Lacedaemoniának nevezett város feküdt. A rajta emelkedett nagyszámú középület, templom, meglepő nagyszámú középület, templom, meglepő benyomást gyakorolhatott a nézőre. Főékessége az Athena Poliuchos (PoliomcoV, városvédő) vagy Chalcioecus (CalcioicoV, érczházában lakó) temploma volt, a melynek alapítójául Tyndareust emlegették, de a melynek építője a Kr. e. 6-ik század első felébe tarotzó Gitiades, spartai érczöntő volt. Pausanias szerint nemcsak az istennő szobra, hanem maga a templom is egészen érczből készült. Valószínű azonban, hogy csak a küsleje volt érczlapokkal borítva, a melyeken domborművek ábrázoltak a mythologiából egyes jeleneteket, mint Athena születését, Hercules, a Tyndaridák, Perseus viselt dolgait stb. Közelében volt Athena, Ergane temploma, Délre a Chalcioecustól Zeus Cosmetas, balra a muzsák temploma (mert, mint Pausanias irja, a spartaiak nem trombita- hanem fuvola-, lant- és citheraszóra indulnak az ütközetbe), jobbra a Zeus Hypatus szobra, a legrégibb érczczobor Görögországban, a melyet darabonként s nem egyszerre öntöttek; háta mögött Aphrodite Area temploma. A Chalcioecus oltára előtt állott Pausaniasnak, a plataeaei győzőnek két szobra, melyet a spartaiak Delphi parancsára állítottak fel, engeszteléseül annak, hogy Pausaniast a templomban halálra éheztették. Az acropolison feküdt a többek közt még Athena Ophthalmitis temploma is, a melynek alapítását Lycurgusnak tulajdonították. Az acropolis déli lejtőjén terült el az agora. Itt voltak elhelyezve a gerusia, ephorusok, nomophylaxok külön hivatalos helyiségei, Caesar és Augustusnak egy-egy temploma, Ge, Zeus, Athena, Posidon, Apollo, Hera, a Moerák szentélyei, Apollo, Leto, Artemis, Hermes, Zeus Xenius és Athena Xenia, a spartai demos és Polydorus király szobrai, Orestes sírja. De legérdekesebb látnivalója volt a perzsa oszlopcsarnok (stoa PersiVh), a melyet a perzsa háborúk zsákmányából építettek s idő folytán nagyobbítottak és szépítettek. Az oszlopokon perzsa vezérek szobrai, valószinűleg mint Caryatidák, álottak. Az agorának Apollo, Artemis és Leto szobrai mellett levő részét coroV-nak hívták, minthogy a spartai ephebusok a gymnopaediákon itt járták az Apollo tiszteletére rendezett tánczot. Az agora déli szélén kezdődött az Aphetias út (’AjetaiV), a mely a városon kívül az Amyclaebe vezető Hyacinthis úthoz csatlakozott. Mintegy közepén a Helleniumnak nevezett tér két részre osztotta. Az agora közelében, valószínűleg ezen út nyugoti oldalán, volt a Boonetának nevezett épület, a mely a hagyomány szerint Polydorus király háza volt és nejétől az állam megvásárolta ökrökkel fizetvén, a honnan állítólag a név is származnék. Az út északi felén volt továbbá egy Posidon templom, nehány heroumon kívül 3 Athena szentély, a melyeket a hagyomány szerint Odysseus emelt annak az örömére, hogy ezen az úton tartott versenyfutásban legyőzvén társait, elnyerte Penelope kezét. A Helleniumtól Délre, a nyugati oldalon épülek: Talthybius sírja, egyéb szentélyeken kívül közel a várfalhoz Dictynna istennő szentélye, ennek közelében pedig az Eurypontidák sirjai. A keleti oldalon egymást váltották fel a különböző heroumok és szentélyek. Az agorától egy másik útnak Északra kellett vezetnie, hogy aztán az Arcadiába vezető úthoz csatlakozzék. Ezen út mentében volt az agora szomszédságában Kelet felől a Sciasnak (SciaV) nevezett csarnok, a melyben Pausanias idejében a népgyüléseket tartották, szemben vele a tulsó oldalon Core Sotira, odább Apollo Carneus tmeploma, a melynek közelében Apollo Aphetaeus szobra állott, a hol a hagyomány szerint a Penelope kérői a futó versenyre indultak. Az út áthaladt az ó piaczon, mely csarnokokkal volt körítve s apró vegyes árúk vásárteréül szolgált. Az út további részén fekvő többi épületekből felemlítendő Dioynsus Colonatas temploma és Hera Argea temploma. Az agorától Nyugatra szintén vezetett egy utcza, a melynek folytatása a Messenia felé vezető út volt. Ezen utcza mentébe esett Brasidas, Pausanias, a plataeai győző és Leonidas siremléke, valamint 135 méter, az orchestra átmérője mintegy 53 méter volt (Curtius, Pelop. 2, 220), tehát Megalopolis és Athenae szinháza után a legnagyobb. A szinpadi részből és a nézőtér mráványburkolatából majdnem semmi sem maradt meg, mert elhordták Misztra szomszédos falu épületei számára. A nézőtérről gyönyörű kilátás nyílik a spartai lapályt Nyugatról szegő erdőségekre s ezek hátterében a Taygetusra. Az utóbb említett út vonalába esett a Theomelida tér. Ennek közelében temetkezett az Agidák királyi nemeztsége, e tájon volt a Pitanebeliek egy részének, a Crotanusoknak gyülésező hely,e a lesch. A Pausaniastól e tájon említett különböző szentélyek közül az Artemis Issoriáét említjük az Issorium magaslaton. A város nyugati szélén volt a Dromus, az ifjúság testgyakorló tere, gymnasiumokkal. A Dromus körül és tőle Délkeletre sok szentély, heroum helyezkedett el s ezek között feküdt a Platanistas, egy platánokkal beültetett hely, hol az ifjak egy vízzel körített szigeten végeztek hadgyakorlatokat. A Dromustól Délkeletre feküdt köz- és pedig többnyire vallásos czélú épületek közül kiemelendő a tesche poecile (Lesch Poicilh), egyik spartai phyle gyülőhelye; ennek közelében van a jelenleg Leonidas sirjának nevezett rom, a melyben azonban az Aegeidáknak (valószínüleg egykor az Agidák és Eurypontidák mellett uralkodott királyi családnak) Pausaniastól e részen említett temetkezési helyét lehet keresni, miután ugyancsak Pausanias a Leonidas sirját (3, 14) a szinházzal szembe helyezi. A Booneta közelében, keleti irányban feküdt Asclepius híres temploma; tovább egy halmon Aphrodite Morpho (a szép alakot adó) temploma, majd egyéb szentélyek mellett elhaladva Lycurgus szentélye volt található, ettől Délkeletre pedig Limnaeum templom-kerülete. A régi Sparta jelenleg nagyobb részben pusztaság, csak Délen a Dictynnaeum halomcsoporton, részben a régi város falán kívül, találjuk az 1834 óta épült Új Spartát; ettől Keletre van Pszykhiko falu; csak csekély részben fekszik a város régi területén Nyugot felől Magula falú; ettől mintegy másfél órányira, a Taygetus egyik előfokán találjuk Misztrát. Spartától Délre, 20 stadiumra feküdt Amyclae (l. o.). Keleti irányban a belföldön feküdt városok közül említést érdemelnek: I lumpeiV vagy Glyppia, hegyi vár a Parnonon, Geronthrae, a mai Gheraki mellett, ó achaeus város, melyet a dórok gyarmatosítottak, 3. Plin. 4, 5, 8. Mela 2, 3, 4. Sparta leirását Pausanias 3, 11–18 adja. – Irodalom: Curtius Peloponnesos 2, 200–332. Bursian, H. K. Stein, Topographie des alten Sparta, Glatz, 1890. Dressel und Michlöfer, Die antiken Kunstwerke aus Sparta und Umgebung, Athen. Mitth. 2, (1877) 293. l.

503. A régi Sparta (rajzolta dr. Schilling Lajos.)
1. Zeus Cosmetas temploma, 2. Múzsák temploma., 3. Zeus Hypatus szobra., 4. Aphrodite Area temploma., 5. Hera Argea temploma., 6. Core Sotira temploma., 7. Apollo Carneus temploma., 8. Apollo Aphetaeus szobra., 9. Dionysus Colonatas temploma., 10. A crotanusok leschéje., 11. Issoria temploma., 12. Asclepius temploma., 13. Aphrodite Morpho temploma.