Lais

LaiV. Két híres hetaera ismeretes e név alatt. Adomákban, epigrammákban emlegetik őket. A régebbi Lais a peloponnesusi háborúban élt, Corinthusból származott, korában a legszebb nő volt, ki imádói közé sorolhatta Diogenes és Aristippus bölcsészeket is. Aristippus azzal dicsekedett volna, hogy «Lais az enyém és nem én az övé» (habeo, non habeor a Laide, Cic. fam. 9, 26, 2. Halálát különböző változatban meséli el Pausanias (2, 2, 4). Összetévesztették az ifjabb Laisszal, mert hiszen Propertius egy epigrammában így emlékezik meg róla: Non ita complebant Ephyraeae Laidos aedes, Ad cuius jacuit Graecia tota fores (2, 6, 1–2). Gellius (noct. Att. 1, 8) érdekes adomát közöl a corinthusi Laisról, de minthogy Demosthenest hozza össze, a fiatalabb Laisra vihető, ki Hyccarából származott. Ez Timandrának Alcibiades kedvesének volt lánya. Plutarchus Nicias életrajzában (15. f.) elbeszéli, hogy midőn Nicias feldúlta Hyccarát, ekkor esett foglyul mint gyermek Lais. Igy került Athenaebe, hol ünnepelt hetaerává lett. Gellius adomája szerint a fiatal Demosthenes bírni akarta, de Lais 10,000 drachmát kért. Demosthenes ott hagyta eme fenséges nyilatkozattal: «nem veszem meg tízezer drachmáért a megbánást». E Laisszal viszonya volt Apellesnek és Hyperidesnek. Későb Hippolochust vagy Hippostratust követte Thessaliába, hol a szépségére irigykedő asszonyok ölték volna meg az Aphrodite templomában. Jacobs, Verm. Schr. 4, 398. A renaissance korában igen kedvelték a költők személynévnek használni eclogákban, színdarabokban.