Acca Larentia

vagy Larantina (nem Laurentia) a rege szerint Romulus és Remus nevelő anyja, Faustulus felesége. Liv. 1, 4. Ov. fast. 3, 55. Fiaival évenként áldozott a föld termékenységéért, és a mikor a 12 közül egy meghalt, a számot Romulusszal egészítette ki. Ebből a tizenkettős collegiumból keletkezett a fratres Arvales testülete Gell. 7, 7, 6. Más monda szerint Ancus Martius uralk. alatt Herculesnek, majd egy Tarutius nevü agglegénynek szeretője volt. Tarutius el is vette s óriási birtokai örökösévé tette. A. L. aztán minden vagyonát a római államnak hagyományozta. E jótettéért évenként decz. 23-án Larentalia vagy Larentinalia nevü ünnepen a Velabrumon levő sirjánál a pontifexek és a flamen Quirinalis halotti áldozattal tisztelték meg. A. L. nevét a »Laresek anyjá«-nak fordították, holott a Larentia szót a Lares-szel kapcsolatba hozni nem lehet. A Larentalia ünnep egy Larenta istennőé lehetett és nem a. Larentiáé; az Acca név egy pelignus földi feliratokon elég gyakori Accaus gens névnek nőnemű formája. Aonban már a római köztudat a nevek ily származásának emlékét egészen elvesztette és A. L.-t mint a föld istennőjét tisztelte, a kinek oltalmára bizta a föld alá tett vetőmagot és a holtakat; mint anyaföld, táplálója = dajkája Romulusnak és Remusnak, s így Faustulusszal kapcsolatban az ő nejévé tették, s nevét összecserélték Fauna (Faustulus = Faunus), Luperca és a nőstényfarkas mondájával kapcsolatos Lupa nevekkel.