Lartii | L | Larymna |
a rómaiak hite szerint a boldogan elhúyntak jótékony szellemeivel, a Laresekkel ellentétben rémes éjjeli szellemek. A ki életében amga hibájából lett gonosz halálnak okozója, vagy a ki nem részesült szabályszerű temetésben, sem nem kapott rokonai részéről síri áldozatot, annak a lelke nem talált pihenést. Nyugtalanul bolyongott ide s tova a felvilágon és hazajáró lélek vagy éji kisértet gyanánt csontváz alakjában (nudis ossibus) rémítgette álmában rokonait vagy azt a házat, a hol életében lakott. Hasonló gonosz szellemek és hazajáró lelkek a Lemurok (Lemures), kik még a halottakat sem kimélik az alvilágban. Ov. fast. 5, 482. A L. és Lemurok gonosz befolyásának ellensúlyozására a családfő évenként tisztulási szertartást tartott a házban és május havának három éjszakáját (9, 11 és 13 ) választotta e czélra. Éjfélkor megmosta forrásvízben a kezét, népével együtt babszemeket szórt szét a házban és kilencszer ismételték: «Ezt odaadom; e babszemekkel megváltom magamat és enyéimet.» Ezután kilencszer ezt kiáltozták: «Manes exite paterni.» A monda szerint Romulus alapította Remus szellemének kiengesztelése végett a Lemuria ezen ünnepét. Ov. fast. 5, 421 skk. A L. a babonás hit szerint észvesztő hatással voltak azokra, kik nem végeztek ily tisztulási szertartásokat. Plaut. Amph .2, 2, 154. Sen. ep. 24. Innen más nevük Maniae.