Latrocinium

rablás. A l.-ot már a régi rómaiak főbenjáró vétségnek tekintették s a rablókat (latrones, grassatores) közönségesen kivégezték. Kr. e. 179-ben egy plebiscitum quaestio extraordinariát rendel el a két lovag ellen l. miatt, s miután elitélte őket, házaikat lerombolták, hogy macellum legyen a helyükön (Jordan, das macellum der Rep., Hermes, 2, 89). A lex Cornelia de sicariis et veneficis (Kr. e. 81) a fegyverrel járó rablókat orgyilkosoknak minősítette, nemkülönben a császárkor is.