Legio

(legere, Varro 1, 1. 5, 16: quod leguntur milites in delectu), görögül tagua, teloV Romulus idejében az egész római hadsereg egy legióból állt. Minden tribus 1000 gyalogost és 100 lovast állított ki. A l. tehát 3000 gyalogosból és 300 lovasból állt. Servius Tullius alkotmányreformja a hadsereg növekedését vonta maga után. A római hadsereg ekkor már 2 legióból és 1800 lovasból állt, melyhez 2 legiónyi tartalék járult. A l. ekkor még azonos volt az etruscus phalanxszal. Egy sorban 500 ember állt s 6 sor volt egymás mögött és melléjük volt állítva 1200 könnyű fegyveres. Az első sorokban a vagyonosabb polgárok álltak, a kiknek teljes fegyverzetük volt. Valamennyi phalalangita hastával volt ellátva. Hogy a hastati-, principes-, tirarii-féle elnevezés ezen korból való-e, azt nem tudjuk; valószínűleg Camillus korából ered. Ekkor a l. homlokvonalát 10 csapatra (manipulus) osztották. A censusbeli különbség lassankint elmosódott a l.-ban tapasztalás és harczedzettség szempontjából osztották be a katonákat három csoportba. Az első sorbeliek, a legfiatalabb katonák voltak, a hastati, a második csatasort a principes képezték, a haramdikban állottak a kipróbált katonák, a triarii. A manipularis beosztással növekedett a l. mozgékonysága is. A l. beosztása ez időben a következő volt: hastati, 10 manipulus, 1200 ember; principes, 10 manipulus, 600 ember. Ehhez járult 600 accensi és 600 rovarii, kiket később a velites helyettesítettek. A harczosok egymástól körülbelül 1 méternyire állottak. Valószínűleg Marius idejében lépett életbe a cohors beosztás; a lassankint egységes fegyverzetűvé vált hastati-, principes-, triariiból az egymás mögött álló manipulusokat egy cohorsnak vették. A cohors 500–600 emberből állt. Marius idejétől kezdve, mikor már a census figyelembevétele nélkül soroztak a szegényebb osztályokból, a legionariusok fegyverzetét az állam adta s ekkor már teljesen egyforma fegyverzetüekből állt s sagittarii, ferentari, funditores szerepeltek mint könnyüfegyveresek. A l. létszáma 4200 és 6000 között váltakozott. A szövetségesek (socii) gyalogosai is a l. beosztása szerint voltak szervezve. A szövetségesek gyalogosainak egy ötöd és lovasainak egy harmad része kivételes szolgálattételre (pl. kémszemle) volt kiszemelve (extraordinarii). A köztársaság idejében két l. képezett egy consuli hadtestet megfelelő szövetséges haderővel.

A legiók száma a polgárháborúk alatt úgy megnőtt, hogy a mint a béke helyreállt, ez a szám nem volt fenntartható. Caesar 40 legiót hagyott hátra s Octavianus az actiumi ütközet után legalább 50 legióval rendelkezett. Egészen nem oszlathatta fel ezt a haderőt, hanem csak egy részét, a másik részéről az állandó hadsereget szervezte. Tacitus (ann. 4, 5) felsorolja a legiókat, melyek Augustus halálakor megvoltak. Számuk 25 s ezek közül Pannoniában a legio VIII Augusta s a legio XV Apollinaris vannak. Idővel ez a szám harminczra gyarapodott, miután uj legiókat alakítottak, így Galba császár az I. és Vespasianus császár a II. segédlegiókat. 30 legióról számol el a vaticani muzeumban őrzött kőoszlop felirata (CIL VI 3492) is, mely a 120–170 évekből való. Szerinte Felső Pannoniában a I adjutrix, X gemina és XIIII Gemina legiók tartózkodnak, Alsó Pannoniában a II adjutrix, Daciában a XIII gemina. Utoljára Septimius Severus emelte a legiók számát 33-ra, 3 új legiót szerezvén, melyek közül az egyiket Italiában, hol addig nem volt legio, még pedig Roma közelében, Albában helyezte el. Jegyzéküket közli Dio Cassius 55, 23. 24. Az 509. á. P. Aelius Mestriusnak, a II. segédlegio altisztjének sírköve Ó Budáról, jelenleg a magyar nemzeti muzeumban. Felirata: D(is) M(anibus). P(ublius) Ael(ius) P(ubli) f(ilius) Maecia Mestrius Pela(gonia) opt(io) leg(ionis) II. Adi(utricis) (centuria) Attei Dextrian(norum)XXXVIIII, stip(endiorum) XVIIII h(ic) e(st). Optiones leg(ionis) eiusd(em).