Leleges

LelegeV, kisázsiai és görögországi régi néptörzs, melynek eredetét már a régiek sem tudták határozottsággal megállapítani; már az ősrégi pelasgusokkal együtt emlegetik őket (Hom. Il. 10, 429), bár mint kalandozó, főleg tengei rablók nagyon elütnek a békés, földmívelő pelasgusoktól. A történeti időkben szétszórva találhatók Caria és Troas, továbbá Creta, a Cyclasok, Euboea, Laconia, Messenia, Aetolia, Acarnania, Thessalia, főként pedig Locris vidékein. Minden esetre úgy tekintendők, mint Görögország őslakóinak maradékai, kiket a bevándorló és hódító törzsek részint kiszorítottak részint magukba olvasztottak. Strab. 13, 606. 611. 14, 632. Pausanias (1, 39, 6. 44, 3) azt mondja, hogy ősapjuk Lelex Aegyptusból vándorolt Görögországba. A lelexeket legtöbbnyire a cariabeliekkel együtt emlegetik, s Herodotus szerint (1, 171) a Leleges név a cariabeliek régi neve volna; Pausanias szerint pedig (3, 1, 1) rokon nép voltak egymással, a mit megint Strabo kétségbe von (7, 321). A nép nevét a monda egy régi Lelex nevű királyuktól származtatja, ki majd Leucadiában, majd Megarában, majd Lacedaemonban szerepel mint Sidon és Libya fia. Strabo szerint pedig (7, 321) a név a a legein, illetve sullegein igéből jön a gyülevész, keverék népet jelent. Ujabbkori tudósok a lalazw igéből, mások valamely hasonló hangzású sémi igéből magyarázzák a nevet, mely annyit jelentene, mint a görög barbaroi, t. i. érthetetlen nyelvet beszélők. V. ö. Kiepert, Monatsber. der Berl. Akad. d. Wissenschaften 1861. Az ókorban mindenesetre úgy szerepelnek, mint durva erkölcsű s műveletlen nyelvű néptörzs, mely a hellen művelt törzsektől lényegesen különbözik. Thuc. 3, 94. V. ö. Deimling, die Lelenger (1862).