Amicus.

– 1. Megtisztelő czím, melyet a római állam szövetséges népeknek vagy barátságos érzelmű uralkodóknak adott. A foedus és a societas már államjogi kötelék volt, ez csak erkölcsi kapocs. Az a. nem volt kötelezve positiv fegyveres segítségre, a socius igen. Hasonló czímek: frateres, consanguinei. – 2. Így nevezték a köztársaság vége felé az előkelő emberek politikai híveit. Később e császár híveit is amici-nek, vagy familiares-nek nevezték. Suet. Tib. 55. Ez élethosszigtartó udvari méltóság volt. Suet. Tit. 7. Előkelő senatorok s lovagok voltak, s ezek képezték a consilium principist. Augustus idejében tekintélyük és befolyásuk szerint három osztályba voltak sorozva. Tudósok, művészek, írók is lehettek a. a császár személye szerint. Augustus Horatiust is megkinálta e méltósággal, de ő nem fogadta el. Suet. vit. Hor. E méltóság sok kényelmetlenséggel járt, bár fizetést is kapott az a. (Suet. Tib. 46. Oct. 98), mégis megesett, hogy egyik-másik egész vagyonát elveszítette. Suet. Cal. 19. A császár kényekedve szerint bánt velük. Suet. Tib. 55. Cal. 26. Claudius idejében gyűrűjükben a császár képét viselték. Az Acta Urbis-ban rendesen fel voltak sorolva azon a., a kiket a császár fogadott.