Lemniscus | L | Lemonum |
h, LhunoV, vulcanikus eredetű sziget az Aegaeus tengerben, az Atlas hegyfoktól Keletre. Régebbi nevei Aethalia, Hypsipylea, m. Limnosz, olaszúl Stalimene. Területe 477 km2. Felszine hegyes és halmos (legmagasabb K.-en a Mosychlus, 340 m.), de azért földje elég termékeny, s továbbá innen eredt a festő anyagnak (miltoV, terra rubicata, t. sigillata) és orvosságnak használt «lemnusi föld.» A sziget Vulcanusnak volt szentelve, ki az Olympusról ledobatva ide esett volt, s állítólag itt is volt a műhelye. Hom. Il. 1, 590. Anacr. 45, 2. Itt tartózkodott a görögöktől elhagyott Philoctetes is a trójai háború idejében. Legrégibb lakói a kalóz Sinties (’asintieVandreV) voltak. Az argonautáktól s a lemnusi asszonyoktól származott később a Minuai nemzedék, melyet később a pelasgusok szorítottak ki. Hdt. 4, 145. Ezeknek elvetemültsége Herodotus (6, 138) szerint közmondásos volt. Később phoeniciaiak telepedtek a szigetre, 510-ben Kr. e. pedig I. Darius foglalta el, mígvégre Miltiades alatt Athenae hatalma alá került s később is az Achaja provinciához tarotzott. Hdt. 5, 26. 6, 140. Thuc. 4, 109. 7, 57. Pol. 30, 18. Két városa volt a szigetnek (dipoliV): Hephaestia K.-en és Myrina (m. Kasztron) Ny.-on. V. ö. Rhode, Res Lemnicae, Vratislaviae, 1829. Conze, Reise a. d. Inseln d. thrak. Meers, Hannover, 1860, 104 sk.