Leonidas

LewnidaV. – 1. Anaxandridas spartai király legifjabb fia, a ki fiutód nélkül elhalt bátyja I. Cleomenes után 491-ben Kr. e. lépett trónra. A spartaiak tekintettel a szövetséges athenaeiekre a Terhmopylaehez küldték ki őt, hogy állja útját Xerxesnek, ki roppant seregével áthaladván Thessalián, a 480-ik év augustusának vége felé érkezett a szoroshoz. A maroknyi serget, a melylyel L. ott előre állást foglalt, a következők alkották: 300 spartai, kiket L. azon érettebb korú polgárok közül választott, kinek gyermekeik voltak; 1000 perioecus, 500 tageai, 500 mantineai, 120 orchomenusi, 1000 harczos Arcadia többi részéből, 400 corinthusi, 200 phliusi és 80 mycenaei. Ezekhez csatlakozott volt 700 thespiaei, 400 thebaei, továbbá 1000 phocisi és a locrisiak egész hadreje (a létszámra nézve l. Hdt. 7, 202. 205. 228. Ephorus ap. Diod. 11, 4). A thermopylaei szoros nyugot-keleti irányban a Malisi öböl mellett vezet Mallisból Locrisba, mind egyetlen út Északi Görögországból Közép Görögországba. Mintegy a közepe táján emeltek egykor a phocisiak a thessaliaiak ellen egy falat, a mely most kiigazíttatván, mellette foglalt állást L. Xerxes, ki a nyugati bejáró előtt, Trachis vidékén táborozott, 4 napig halogatta a támadást, abban a hitben, hogy a görögök a roppant túlerővel szemben be fogják látni az ellenállás reménytelenségét. Ez nem következett be, ötödnapon a medusokat és a cissiaiakat zúdította ellenük. De mindezeket, mind pedig az utánuk jövő csapatokat, sőt a «halhatatlan perzsáknak» nevezett tizezernyi gárdát is nagy vérontás után visszaverték. Hiába újítottk meg a perzsák a hatodik napon is a támadást. Ekkor azonban az áruló Ephialtes (l. o.) felfedezte a perzsáknak az Anopaea nevű hegyi ösvényt, a melyen a szoros megkerülhető volt. L. gondoskodott ugyan ennek is az őrizetéről, a phocisiakat rendelvén oda, de ezek, midőn a Hydarnestől vezetett «halhatatlan perzsák» csapata éjjel az ösvényen felhágva nyílzáport bocsátott reájuk, megfutamodtak. Hdt. 7, 215. L. az éj folyamán már értesült, hajnalkor pedig egészen megbizonyosodott a végzetes esemény feől. Nyilvánvalóvá vált, hogy hadállását meg nem védheti; az út még nyitva állott a menekvésre, ő mégis maradt, hogy példát szolgáltasson nemzetnéek. De kerülni akarván az ok nélküli vérontást, elbocsátotta a különben is megrémült szövetségeseket s csakis a partaiaknak rendelte el a maradást. De ezekkel önként óhajtottak osztozni a veszedelemben a thespiaebeliek, mire az engedélyt meg is nyerték. Hdt. 7, 220. L. legalább drágán akarván az ellenséggel megfizettetni a győzelmet, kirohanást tett a szoros nyugati nyilásán. Az elszánt küzdelemben nagyszámú perzsa esett el, köztük Darius két fia, de elesett maga L. is. Már négyszer verték vissza a görögök a perzsákat, midőn hátulról megjelent Hydarnes. A vezére vesztett kis csapat ekkor visszavonult a fal mögé, egy halomra a keleti kijárónál, hol aztán mindnyájan hősi halált szenvedtek. E pontra később L. tiszteletére egy kőoroszlánt helyeztek, a többi elesett hős emlékére pedig feliratos oszlopokat állítottak s mindannyiokat énekekben magasztalták. Lycurg. Leocr. 28. Xerxesnek a győzelem állítólag 20,000 emberébe került. Hdt. 7, 224 k. 8, 24. E miatti bosszuságában L.-nak a csatatéren megtalált holttestéről a fejet állítólag levágatta és karóra huzatta. Hdt. 7, 238. L. halála nem volt hiába való áldozat. Ha még egy spartai király sem mer a barbarokkal szembe szállani, a görögök, kik a Tempe völgyétől már meghátráltak, végkép elveszítik bátorságukat. És L. azonkívül, hogy helytmaradásával tiszteletben tartotta a spartai törvényeket, példát szolgáltatott, a mely lelkesített, a halála miatti boszúérzet pedig tettre sarkalta a spartaiakat. L. egy (Gogó nevű nejétől, bátyjának Cleomenesnek leányától született) kiskorú, Plistarchus nevű fiut hagyott hátra. – 2. II. Leonidas, Cleonymus fia és a hires III. Cleomenes atyja. – 3. Antigonus hadvezére, ki Kr. e. 320-ban engedelmességre birt 3000 zsoldost, a kik Antigonustól Lycaoniában elpártoltak. Polyaen. 4, 66. – 4. Hires olympiai győző Rhodusból, ki egymásután négyszer, a 154–157. Olympiasok alkmalával aratott diadalt. – 5. Tarentumi görög epigrammaköltő Kr. e. 260 körül. – 6. Julius Leonidas Alexandrinus, Aegyptusból származó epigrammaköltő, ki Nero idejében Romában élt. Mindkét utóbbi költőtől maradtak fenn költemények a görög Antologiában.