Lex Claudia

1) de senatoribus, Kr. e. 218-ban, megtiltotta, hogy senatorok és fiaiak 300 amphorásnál nagyobb tengeri hajót tarthassanak; czélja az volt, hogy elvonja őket méltóságukhoz nem illő üzletektől, tehát ne kereskedhessenek gabonával sem (Liv. 21, 63. Cic. Verr. 5, 18, 45); 2) de sociis nominis Latini, Kr. e. 177-ben, elrendelte, hogy a latinusok, a kik a polgárjog elnyerése végett oly nagy számban vándoroltak be Romába, hogy a latinus községek népessége egészen megfogyott, hagyják el Romát s térjenek vissza saját községeikbe (Liv. 41, 8–9); 3) de flaminica Diali, Kr. u. 22-ben, Tiberius indítványára, elrendelte, hogy Juppiter főpapjának neje csak istentiszteleti dolgokban legyen férje hatalmában, magánjogilag azonban ne. (Tac. ann. 4, 16. Gaj. 1, 136); 4) de tutela, Kr. u. 46-ban, az özvegyeket fölmentette a legközelebbi vérrokon (agnatus) gyámsága (tutela legitima) alól (Gaj. 1, 157); 5) de aere alieno filiarum familias, u .a. évből, megtiltotta, hogy az uzsorások kiskorúaknak pénzt kölcsönözhessenek. Tac. ann. 1, 13. E két utóbbi törvényt Claudius császár hozta javaslatba.