Leges Valeriae

A) P. Valerius Poplicola javaslatára, Kr. e. 509-bne, 1) de libertate Vindicii, fölszabadította s civitasszal ruházta föl Vindicius rabszolgát, a Tarquinius-összeesküvés fölfedezőjét; 2) de provocatione (l. o. 1), melynél fogva a polgár a néphez fölebbezhetett a magistratusok itélete ellen (Val. Mac. 4, 1); 3) de regni crimine, fej- és jószágvesztéssel sujtotta azt, a ki királyságra merne törekedni (Liv. 2, 8), 4) de quaestoribus, az aerarium őrizetét a quaestorokra bízta; 5) de candidatis consularibus, elrendelte, hogy az összes patricius pályázók nevét elé kell terjeszteni a választógyűlésnek; 6) de multae dictinoe, a birság maximumát 5 marhában és 2 juhban állapította meg; 7) de Horatio Coclite, elrendelte, hogy Horatius Coclesnek minden polgár egy napi élelmet adjon jutalmul, az állam pedig akkora földet, a mekkorát egy nap alatt fogattal körül bir szántani; 8) de domi publica, a javaslónak házépítésre ingyen telket adott; B) más Valerius-törvények. 1) de provocatione, Kr. e. 300-ban (Liv. 10, 9), 2) de civitate Formianis Fundanis Arpinatibus danda, Kr. e. 188-ban (Liv. 38, 36); 3) de civitate Calliphanae Veliensi danda, Kr. előtt 98-ban (Cic. Balb. 24); 4) de aere alieno, Kr. e. 86-ban (L. Valerius Flaccus consultól); sok római polgár, a ki Ázsiában adta ki pénzét kamatra, megbukott a mithridatesi háború következtében s Romában csődbe került; e törvény az adósságokat 1/4-ed részükre szállította le (Vell. 2, 23); 5) de Sullae dictatura, Kr. e. 77-ben, L. Valerius interrex indítványára, az állam rendezésére Sullát teljes hatalommal ruházta föl. Cic. leg. agr. 3, 2. legg. 1, 15. Sex. Rosc. 43, 44.