Leges Vatiniae

P. Vatinius néptribunus javaslatából, Kr. e. 59-ben, 1) de imperio Caesaris, Gallia Cisalpinát és Illyricumot 3 legióval 5 évre a tanács megkérdezése nélkül Caesarra bízta (Suet. Caes. 22 Dio 38, 8) 2) de rejectione judicum, megengedte, hogy egyszer mind a vádló, mind a vádlott kölcsönösen a consilium összes esküdteit visszautasíthassák (Cic. Vat. 11); 3) de colonia Latina Comum deducenda (Suet. Ces. 27); 4) de Vetii indico: Vatinius rábeszélésére Vettius be akart hálózni néhány aristocratát, hogy vegyenek részt egy állítólag Pompejus ellen irányuló összeesküvésben, s ha sikerül, fel akarta jelenteni őket. Vettiust azonban, a ki ügyetlen hazugságaival rajta veszett, börtönre vetették, a hol Vatinius, hogy maga is bajba ne kerüljön, megfojtatta. Cic. Vat. 11.