Lexicographusok

lexicographi, lexicograjoi. – I. A görögöknél. A szótárírás kezdete már az alexandriai korszak elejére vezethető vissza, a mikor ugyanis a grammatikusok (Zenodotus, Lycophron, byzantiumi Aristophanes mallusi Crates stb.) az íróknál előforduló különösebb szavakat és kifejezéseket (’Aglwssai, lexeiV) egybegyűjtve megmagyarázták. A római korszak kezdete óta azután az ilyen specialis jellegű szótárak, glossariumok (l. Glossa) mellett nagyobb kiterjedésű, nyelvi és tárgyi szótárak, lexikonok is irattak, melyekből azonban az ókorból csak igen kevés maradt ránk, nevezetesen Harpocratio (l. o.) és Julius Pollux (l. Pollux, 2) szótárai a Kr. u. 2-ik századból. A byzantiumi korszakban az ókori művek alapján számtalan mindennemű nyelvi és tárgyi lexikon keletkezett, melyeknek egy része azonban még nem eléggé átvizsgálva és kiadatlanul hever a könyvtárakban. Ennek a kornak szótárírói és szótárai közül említendők: Orion (l. o. 2) és alexandriai Hesychius (l. Hesychius, 1) az 5-ik, miletusi Hesychius (l. Hesychius, 2) a 6-ik, Photius (l. o.) a 9-ik, Suidas (l. o. 2), a lexica Segneriana és lexica etymologica (ú. m. etymologicum magnum, etymologicum Gudianum, etymologicum Angelicanum, etymologicum Florentinum, etymologicum Florentinum parvum) a 10-ik, a lexicon Vindobonense a 14-ik, Phavorinus (illetőleg Varinus Phavorinus Camers), ál Philemon és ál Eudocia (l. Eudoxia, 3) a 16. századból. – Irodalom: A Teubnernél Wentzel szerkesztősége alatt készülőfélben levő Lexicographi Graeci czimű gyűjteményes kiadás, mint az ugyanott megjelenő Corpus gramaticorum Graecorum 2-ik része, a görög glossographusokat is magában fogja foglalni. A byzantiumi korra nézve l. bővebben Krumbacher, Gesch. der byz. Litt., 2-ik kiadás (1897) 561–579. II. – II. A rómaiaknál csak glossariumokkal találkozunk (l. Glossa).