Liburnia

Librurnia, Illyricumnak az Arsia (m. Arsa) és Titius (m. Kerka) között elterülő tengerparti vidéke, mely Északon Istriával, Délen Dalmatiával volt határos; a mai Horvátország nyugati és a mai Dalmatia északi része. A partvidék előtt Délnek vonuló szigetek is L.-hoz tartoztak, ú. m.: Curicta (m. Veglia), Crexa (m. Cherso), Apsorus (m. Lussin), Arba (m. Arbe), Pamodus (m. Pago) és az apró Celadussae szigetek csoportja. L. földjét kietlen hegyvidék borította és csak a tengerpart felé nyiló, némiképen födött lapályokon mutatkozott termő föld, hol a nyári nap hatása alatt melegebb övi növények is díszlettek. L. lakói, az illyriai származású Liburni, mint vakmerő kalózok tettek hírre szert és gyors hajóikon (Liburnicae naves v. lembi) távolfekvő tengereken is megrettegtették a hajósokat. Midőn régi ellenfeleik a dalmaták a rómaiakkal háborúba elegyedtek, a liburniaiak (a Kr. e. 2-ik század közepén) önként elismerték a rómaiak fenhatóságát, a mi némi haszonnal járt rájuk nézve, ámbár országuk Dalmatiához csatoltatott. Városaik közül említendők: Tarsatica (m. Tersatto), Lopsica (m. Segnja, másként Zengg), Aenona (m. Nona), Jader, Ladera, középkori latinsággal Jadra vetera (m. Ó Zára); fővárosuk Scardona (m. Scardona, szlávul Skradin), későbbi időben pedig Burnum (a felső Titius mellékén, a mai Knin közelében), egy római legio állomáshelye. L.-hoz számíthatjuk végül a Quaerneroi öböl (sinus Flanaticus) belső sarkában és az onnan Északkeletre huzódó zord hegyvidéken lakó Iapudes (’IapodeV) népét is. A rómaiak már Kr. e. 129-ben hatalmas csapást mértek e vad hegyi népre, 34-ben Kr. e. pedig Octavianus fővárosukat Metulmot (ma Mötling, a Kulpa partján, szlovénül Metlika) lerombolta és országukat Dalmatiához csatolta; utóbb az Iapudes földje nagyobbrészt Pannonia superiorhoz tartozott. – Irodalom: Zippel, Die römische Herrschaft in Illyrien (1877). Kiepert, Lehrb. der alt. Geogr. 360. l.; Jung Jul., Grundriss d. Geogr. von Italien u. des Orbis Romanus (2 kiad. 1897. Bauer A., Die Anfänge österreichischer Geschichte (Arch. Epigr. Mitteilungen aus Österr. 18. köt. 1895. évf.).