Litterarum obligatio

későbbi kifejezése az irásbeli kötelezvénynek; tulajdonképen azonban a tartozásoknak a főkönyvbe (tabuale vagy colex accepti et expensi) való beiktatását jelenti. Magánosok és üzletemberek könyvet vezettek jövedelmeikről (acreptum) és kiadásaikról (expensum). A kiadási rovatba (expensilutio) bejegyezték kölcsön kihelyezett pénzeiket is tételenkint. Ugyanide iktatták be azt is, ha az adós tartozását egy harmadik egyén vállalta magára (delegatio, legare). A könyvvezetés műkifejezése nomina facere, a másra való átírásé transscribere. A főkönyvek az argentariusok könyveihez hasonlók, de ezeknél egyszerűbbek voltak. Az egyik oldalra a bevételt, a másikra a kiadást jegyezték (accepti et expensi latio). A tartozás kifizetésének külön rovata volt, a mit acceptum referrével jelöltek meg a tabulaeban. Ezek az ú. n. codices a hatóságok előtt hitelt érdemlő könyveknek tekintettek, mert a vagyonbecslés alkalmával a censoroknak bemutatták, bár az ellenfél tabulaei ellen bizonyítékot nyujthattak. Cic. Verr. 1, 49.