Locris

(LocriV) és a locrisiak (Locroi, Locri) a hagyomány szerint nevüket Locrustól nyerték, ki Amphictyon unokája és egy lelex gyarmat alapítója volt. Szétszórt helyzetükben sohasem tudtak nagyobb jelentőségre vergődni. Magában Görögországban Nyugatra (oi eoperioi) az ozolisi locrisiak (Locroi oi ’Ozolai, Ozolac) laktak azon a földön, melyet Északnyugat felől Aetolia, Északról doris, Keletről Phocis és Délről a Corinthusi öböl határolnak. A keleti locrisiak (oi Lrcroi oi Hoioi) az Eubaeai öböl mentén a Thermopylaeig voltak letelepülve, Nyugaton Malis, Délen Phocis és Boeotia, Keleten a tenger által határolva; két részre oszoltak: Északnyugaton laktak az epicnemisi (L. oi ’Epicnhmidoioi), Délkeleten az opusi locrisiak (Locrooi oi ’Opountioi), egymástól a Cnemis hegy által elválasztva. Ezenkívül voltak a Locroi ’Epizejurioi, Italiának csaknem legdélnyugatibb partján. – Az ozolisi locrisiaknak nagyobb részben zord hegyvidéke 660 négyszögkilométert tett ki, a melyre Kelet felől a Parnassusnak fenyvesek- és hófedte ágai (m. Elatónak nevezve) terjednek ki, Északnyugat felől pedig az aetoliai Corax erdős hegysége (m. Vardusia) nyúlik át egyetlen nehezen járható szorossal. Hegyszakadékai megkönnyítették a lakosságnak a vidék védelmét, így különösen a török háborúk alkalmával, de nehezítették a békés közlekedést. Mindazonáltal közbe-közbe vannak termékeny, főként bortermelésre alkalmas földjei, miért is maguk az ozolisiak nevüket ozoV-tól (a venyige hajtó szeme) származtatták, míg ellenben a többi görögök őket «szagosaknak» (opzw) mondták vagy a juhbőrből, amelyet hideg időben viseltek, vagy főfoglalkozásuktól, a marhatenyésztéstől. Nagyobbik folyamuk a Corax északkeleti oldalán eredő és Naupactustól Keletre torkolló Daphnus (m. MornopatmoV). Rövidebb folyású és kevesebb vizü da Hylaethus (’ĄlaiJoV, m. o KatsicopnicthV), mely a Parnassuson ered és az amphissai lapályon áthaladva a Crissai öbölbe szakad. Nevezetesebb helységei: Naupactus (m. Lepanto), a hol a hagyomány szerint a heraclidák hajóikat készítették, hogy azokon áthajózzanak a Peloponnesusba (nauphgein-től). Strab. 9, 426. Paus. 10, 38, 10. Különös fontosságot nyert az által, hogy az athenaeiek elfoglalván, Kr. e. 455-ben ide telepítették le a spartaiaktól kiüldözött messeniaiakat, kik aztán a peloponnessusi háború alatt jó szolgálatokat tettek pártfogóiknak, kiknek nyugati Görögországban működő hajóhada is akkoriban itt állomásozott. Thuc. 2, 69. 91. A peloponnesusi háború végével visszakerült a locrisiak birtokába, de macedoni Fülöp az aetoliaknak adományozta, Augustus pedig Amphissa kivételével az egész tartományt, tehát Naupactust is az achajai Patraeban letelepült rómaiak tulajdonába bocsátotta. A corinthusiak alapítása Molycria, nem messze az Antirhrium hegyfoktól, mely utóbbi amattól Rion Molucricon-nak is neveztetett és a melyen egykor Posidon templom diszelgett; tovább Keletre, a tengerparton, valószinüleg a jelenleg Trizwnia-nak nevezett kis szigeten Anticyra; azután Oenthe vagy Oeanthea (m. Galakszidi), a Cirrhai öböl nyugati partján; a belföldön Aegitium, Myonia és főképen Amphissa (l. o.), a régi, nevezetes főváros, nem messze a mai Szalonától. – A keleti locrisiak egységes népet és államot alkottak, a melyet Opus nevű fővárosukban székelő, 100 nemzetségből álló oligarchia kormányzott. De mivel Daphnus vidékét a phocisiak korán elfoglalták, földrajzilag két részre osztották őket és ezzel jött divatba az epicnemisi és opusi locrisiak megkülönböztető elnevezése, a nélkül azonban, hogy a keleti locrisiak megszüntek volna politikailag egy nemzettestet alkotni s így a kétféle név egyike és másika alatt olykor az összes keleti locrisiakat is értették. Az epicnemisi locrisiaknak 165 km².-nyi (némelyek többet számítanak) kis területe a Callidormus vagy Cnemis (m. Szpartia) északkeleti lejtőin feküdt. Csak esős időkben folyó, nem csekély számú patakjuk közt legnagyobb a Cnemis oldaláról jövő Boagrius vagy Manes (m. Platania), mely gyakran 60–70 m.-nyire is kiszélesül. A vidék éghajlata enyhe, egészséges, növényzete dús. A Thermopylae szoros már a malisiak birtokába tartozott. Az epicnemisi locrisiak legjelentékenyebb városa Thronium volt a Boagrius mellett; legnyugatibb helységük Alpenus, melynek jelentősége abban állott, hogy közvetetlenül a szoros keleti kijárójánál feküdt; ettől 40 stadiumra Kelet felé volt Scarphea, melyhez tartozott Bessa falu. – Az opusi locrisiaknak az előbbiektől délkeletre fekvő 275 km².-nyi területét részben a Cnemis és a phocisi hegyek lejtői borítják részben egy igen termékeny lapály, pedion eudaimon, «a boldog mező» foglalta el. Éghajlata, földe kiváló. Legjelentékenyebb vize a Platanius. Az ország szerencsés földrajzi viszonyai idézték elő a lakosságnak azt a tömöttségét, melynél fogva innen 7 hajó és 6000 ember vonulhatott a perzsák ellen. Hdt. 7, 203. 8, 1. Fővárosa Opus (o OpouV) virágzó volt, mint pompás ezüst érmei bizonyítják, de sohasem lett jelentékenyebb nagyságú, minthogy a háborúkban gyakran elpusztították. Szülővárosa volt Patroclusnak (Hom. Il. 2, 531. 18, 326. 23, 85); romjai Talanti közelében vannak. Az opusi kikötőben (’OpountioV colpoV) egy földnyelven feküdt a városnak megerősített kikötője Cymus, a hol a hagyomány szerint Deucalion és pyrrha laktak s hol mutogatták is Pyrrha sirját. Parti városok voltak még Halae és Corseae; Larymma (l. o.) később a boeotiai szövetséghez csatlakozott. Az opusi öbölben, közel a parthoz feküdt Atalante szigete, m. Talantoniszi. Strab. 9, 425 skk. V. ö. Bursian, Geogr. v. Griechenland, 1, 143 skk. 186 skk. 186 skk. – Locri Epizephyrii (Locroi ’Epizejurioi) egyike volt Alsó-Italia legrégibb görög városainak. Strabo határozott állitása szerint az ozolisi s nem mint némelyek vélték, az opusi locrisiak (Verg. A. 3, 399) alapították Kr. e. 683-ban. Zalencus (l. o.) törvényhozása korán hiressé tette. A bruttiumi félszigeten Zephyrium hegyfoktól Északra feküdt. Kereskedelem és az idősb Dionysius pártfogása emelték a város hatalmát, de aztán sokat kellett szenvednie az ifjabb Dionysiustól, Pyrrhustól, majd a 2-ik pún háború alatt a rómaiaktól. Liv. 29, 8. Ezek meghagyták ugyan a város szabadságát, alkotmányát (Liv. 298, 21. Pol. 12, 16), mind amellett a város végkép lehanyatlott. Mellette Perspehonének egy régi és gazdag temploma állott. Liv. 29. 18. A város csekély romjai St. Ilario mellett láthatók. Strab. 6, 259.