Longinus | L | Longula |
Langobardi, Loggibardoi, Laggobardoi, germanus néptörzs, a melyet némelyek az angolszásszal vélnek rokonnak, mások a suebusokhoz számítanak. Először Kr. u. 5-ben van róluk szó. Kr. után 17-ig Maroboduus birodalmához tartoztak, később a cheruscusok szövetségébe léptek át. Tac. ann. 2, 45. 11. 17. Bár aránylag csekély számmal voltak (Tac. Germ. 40, mégis nagy tekintélyre tettek szert. Később egy részük a mai Magyarország területén is jelent meg; Albion alatt 568-ban Italában megalapították a longobardus birodalmat, melynek a frankok vetettek véget 774-ben. Nyelvük azonban még később is élt még az 1000. éven túl is kimutathatók nyomai (v. ö. Bruckner, Die Sprache der Langobarden, 1895). Eredeti nevük Bardi lehetett, e név nyoma még a középkori Bardengauban maradt meg; a minthogy italiai birodalmuk emlékét a Lombardia név tartotta fenn.