Lotus

lwtoV, különböző növények neve, melyeknek egy faja már Homerus eposaiban is szerepel, Il. 2, 776. 21, 351. Od. 4, 603 stb. A Sparta és Troja vidékén termett lotus egy lóhere féle növény volt, valószinűleg a trifolium melilotusnak felelt meg. Az Ilias (14, 348) szerint sáfrán és jáczint mellett termett és különösen szép virága volt. A cyrenei lotus alatt azonban egy fát kell érteni, melynek botanikus neve rhamnus lotus vagy zicyphus lotus; ez legjobban tenyészett Africa északi részében a Syrtisek körül. Gyümölcse hasonlított az olajbogyóhoz vagy akár a szilvához; ha már jól megérett, sáfránsárga vagy biborszínű volt, finom illata és ize pedig a datolyára emlékeztetett. ezt az édes gyümölcsöt ették a róla elnevezett lotophagusok. Hdt. 2, 96. 4, 177. Az aegyptusi lotus egy vízinövény volt, melyet ugyancsak Herodotus említ (2, 92); ennek szép fehér vagy néha kékes színű virága a vízi liliomhoz hasonlított. Két válfaja is volt, az egyik a nymphaea lotus, a másik a nymphaea nelambo. Az előbbi szép nagy fehér virágáról volt nevezetes; kerek alakú, alma-nagyságú édes gyökerét meg lehetett enni és a növény megszárított beléből lisztet őröltek és abból kenyeret sütöttek. A második fajnak, a colacosion-nak rózsaszínű virága volt és magtartójában (cibwrion) élvezhető babszemek (cuamoi) voltak ismeretesek. Még egy fa van, melynek szintén lotus volt a neve és a mely ugyancsak Africa északi részében termett; ennek gyümölcse nem volt élvezhető, de annál értékesebb volt szép fekete, kemény fája, melyből szobrokat faragtak vagy néha fuvolákat is készítettek. Innen van pl. az Euripidesnél előforduló ’LiboV lwtoV, mely alatt fuvolát kell érteni. A lotus-fa mai napság Alsó Aegyptusból úgyszólván egészen kiveszett; régente Osirisnek és Isisnek volt szentelve és tetszetős, terebélyes alakjánál fogva a képzőművészetek terén sokszor szerepelt.