Lycon

Lucwn. – 1. Hippocoon fia, Sparta királya, kit Harecles ölt meg. – 2. Egy trójai, kit Peneleos ejtett el. Hom. Il. 16, 335. – 3. Socratesnek egyik vádlója. – 4. Egy achajai, ki honfitársait zsákmánylásra bujtogatta és ez által szakadást idézett elő a seregben. – 5. Peripatetikus bölcsész. A troasi Astyanax fia, Strato tanítványa, ki már harmincz éves korában Kr. e. 270 táján átvette a Strato iskolájának a vezetését, melynek élén állt mintegy 44 évig. Halálát 236–4-re lehet tenni. Nagyvilági életet folytatott. Tivornyák, lakomák közt valóságos fényüzéssé tette a peripatetikus bölcsészettel való foglalkozást. Nagy kegyben állt Antigonus, Attalus és Eumenes udvarában. Kiváló szónoki képessége volt; rábeszélő tehetségét inkább nyilvános előadásaiban mint irataiban érvényesíti, mert stilusa valóságos barokk stilus vala, mint Wilamowitz jellemzi. Irodalmi hagyatéka nagyon csekély. Egy töredéket Heriodianus őrzött meg (2, 716). Legérdekesebb maradvány tőle egy rajz, melyet az ittasságról írt. Ennek latin fordítása található Rutilius Lupusnál (2, 7). Cicero megdicséri ékesszólását (fin. 5, 5, 13). Érdekes gondolatait idézi Cicero (tusc. 3, 37, 78), mely szerint a bánatot a sors apró kellemetlenségei idézik elő és nem a lelki bajok. Wilamowitz, Antigonos von Karystos, 78 skk. lapokon rajzolja meg a bölcsész irói jellemét.