Lydia

Ludia, Kis Ázsia nyugati partvidékének középső tartománya, Északon Mysia, Keleten Phrygia, Délen Caria és Nyugaton az Aegaeus tenger között. Régebben Maeonia (Mhonih, Maionia) nevet is viselt, mely elnevezés az ország keleti részében, a felső Hermus folyón később is fennállott. Hegységei: Északon Temnus (m. Dermirdsi dág), a Mysia közötti határvonal; az ország déli felében az aranygazdag, mintegy 2000 m. magas Tmolus (m. Boz dág), mely Északnyugat felé az Olympusban és Sipylusban (m. Manisza dág), Nyugat felé a Dracon, Mastusia, Pagus és Corax magaslatokban folytatódik; egy Chiusszal szemben fekvő nagy félszigeten, Északon a Mimas a Melaena hegyfokkal (m. Kara bumn); Délen a Corycus, az Argennum (m. Aszprokavo) és Coryceum (m. Korakasz) fokkal; Délen Caria felé az 1400 m. magas Messogis (Kesztane dág), mely a Pactyasban, Thoraxban (m. Gümüs dág) és Mycaléban (m. Szamszun dág) a partig húzódik és Samusszal szemben a Mycale vagy Trogilium (m. Kanapicza) hegyfokban végződik. A Tmolus a tulajdonképi Lydiát két buja termékenységű fővölgyre osztja: Északon a nagy Hermus sikság, mely mellett van a Hyrcaniai mezőség, Délen a Caystrus völgye, ebben fent a Cilbianus sikság, alant a Caystrusi mezőség (Homerusnál ’Asios leimwn, Il. 2, 461). Míg a hegyekben lovak és juhok falkája legelészett, a völgyek melegek és gazdagok voltak, az első időbken sűrűn lakottak. A magasan fekvő Maeonia, mely kevés földmívelést üzött, de kitünő borral bírt, a vulcanikus, feketés kőzet miatt «az elégett ország» (h Katacecaumenh) nevet viselt. Folyói: a Hermus (m. Gedisz csáj), mely Phrygiában a Dindymum hegységben ered, jobbra a Hyllust és Lycust, balra a Cogamust és Pactolust véve magába a Hermusi öbölbe szakad; a Meles, kis parti folyó Smyrnánál; a Hales vagy Halesus, Colophonnál a tengerbe szakadva; a Caystrus (m. Kücsük Menderesz), mely a Tmolusban fakad és nagyon csavargós folyás után Epheusnál a Caystrusi öbölbe szakad. Tavai közül a Gygaeus vagy Coloë tó (m. Mermere) Sardestől Északra, a Sale vagy Saloë Sipylus hegyén, azon a helyen, hol a valószínűleg földrengés által elpusztult Tantalus v. Sipplys főváros feküdt, a Pegasaeus tó Epheusnál és a Selinusia (Selinousia) tó az ottani Artemis templomnál. Lakói a maeonok (MhoneV), később lydusoknak (Ludoi) nevezve, rokonaik voltak a cariaiaknak és phrygiaknak, semita elemmel keverve, már korán meglehetősen magas műveltség birtokában, de a mellett bátrak, különösen mint jeles lovasok ismeretesek. Hom. Il. 10, 431. 18, 291. A Heraclidák alatt (körülbelül 1190 óta Kr. e.) ión görögök telepednek le a nyugati tengerparton, miért is ez a szegély a Hermus torkolatától a Maender torkolatáig Ionia nevet visel. A mermnadák (686–446-ig Kr. e.) nemcsak ezeket a virágzó gyarmatvárosokat, hanem az egész nyugati Kis Ázsiát a Halysig meghódítják, a kereskedést az ipart emelik és pénzt vernek. Croesus gyors bukásával örökre elveszté a nép önállóságát és harczaisságát egymás után persa, syriai, pergamusi és végül római uralom alá kerül, de mindig jómodu marad. Istenségei: a napisten (Apollo v. Heracles) és Ma istenanya, Attis (Adonis) és Blatta (Mylitta), nagyon emlékeztetnek a syriai vallásra. Hdt. 1, 6 skk. 25 skk. 71 skk. 93 sk. 154 skk. 171. Városai (Északtól Dél felé, az ión gyarmatok nélkül); Thyatira, előbb Pelopia (m. Akhisszar), Apollonia, Magnesia (m. Manissza) a Siplyuson, ismeretes L. Scipiónak III. Antiochuson kivivott győzelméről (190. Kr. e.); Sardes (m. Szart, az aranyhordó Pactoluson), a virágzó főváros; Philadelphia a Cogamus folyón, II. Attalus királytól építve 154-ben Kr. e.; Hypaepa (m. Dokboi), a Cilibianus síkon. Strab. 12, 579. 13, 625 skk. V. . Menke, Lydiaca (1843). Schubert, Geschichte der Könige von Lydien (1884).