Lysander

LusandroV, spartai hadvezér, Plutarchus szerint (Lys. 24) bár nem tartozott a királyi családhoz, de Heraclida nemzetségből származott; más adat szerint (Aelian. v. h. 12, 43) azonban mothax volt. Erélyes és szivós jellem, ki magánéletében megvetette a vagyont, tudott szegénységben élni, nélkülözni, de nyilvános pályáján az a nagyravágyó czél csábította, hogy hazáját Görögország fejévé, magát pedig amannak urává tegye. E czél érdekében nem válogatta az eszközöket; a hasonfelek és alárendeltek iránt nyers és kegyetlen volt, de a hatalmasokkal szemben simulékony és alázatos. A jó fogalma előtte egyenértékü volt a hasznossal; a hadban és a politikában a bátorság mellett nélkülözhetetlennek tartotta a ravaszságot s nem rettent vissza az eskűszegéstől, mert mint mondá, a hová nem ér el az oroszlánbőr, rókabundával kell kitoldani; továbbá: a gyermekeket koczkával, a férfiakat eskűvel kell megcsalni. Plut. Lys. 7 sk. Cic. off. 1, 30. Jeles hadvezéri tehetséggel bírt s megállotta a helyét a politikában is, míg csak arról volt szó, hogy ellenfeleit kijátszsza s a maga híveit fondorlatok útján sokszor vérpatakokon keresztül hatalomra juttassa. Valószínűleg a Kr. e. 408. év őszén, mikor Alcibiades oly nagyszerű győzelmeket vívott már ki az athenaeiek élén,vette át a főparancsnokságot a lacedaemoni hajóhad felett. Elég esze volt belátni, hogy a tengerész Atheane csak a tengeren törhető meg, miért ephesusi hadi szállásán főfeladatának ismerte hajóhada gyarapítását. Erre a fő anyagi segélyt az ifjabb Cyrustól nyerte, a kit behizelgő eljárásával sikerült magának s az Athenae ellen erélylyel folytatandó háborúnak feltétlenül megnyernie. Plut. Lys. 3 sk. Egyelőre azonban kerülte az ütközetet, s mi könnyű volt neki, de terhes Alcibiadesre nézve, ki nem tudta úgy fizetni hajós népét mint ellenfele, miért sokan desertáltak is tőle. Midőn pedig Alcibiades egyszer hajóhadát Antiochus nevű alvezérére bízta, hogy maga Samus alól eltávozva pénzt gyűjtsön a szövetségesektől, amaz fővezérének rendelete ellenére ütközetbe bocsátkozott és Notiumnál jelentékeny vereséget szenvedett 407-ben. Diod. Sic. 13, 71. Plut. Lys. 5. Xen. Hell. 1, 5. Ez maga után vonta Alcibiadesnek a fővezérségről való letételét és épen ez tette értékessé a peloponnesusiakra nézve L. győzelmét. Utóbbi már ekkor szoros összeköttetésbe lépett a görög városok oligarcha elemeivel, biztosítva őket, hogy az Athenae legyőzésével átalakítandó alkotmányokban előkelő szerepet fog juttatni az illetőknek. Az ígyen lekenyerezettek között a 406-ik ére választott tengernagy Callicatidas, bár derék hadvezér, egyenes lelkű férfiú és jó hazafi volt, nem bírt népszerűségre szert tenni, és L. szándékosan akadályokat gördített elébe, Cyrus pedig a pénzbeli segélyt vonta meg tőle. Plut. Lys. 5 sk. Diod. Sic. 13, 104. Miért midőn Callicratidas az Arginusae szigeteknél vereséget szenvedett s maga is elesett, a szövetséges városok és Cyrus kérésére megint L.-re bízták a fővezérséget, habár csak mint a formailag tengernagygyá választott Aracus segédjére (epistoleuV, l. o.), minthogy spartai törvény szerint a nauarchusi tisztet két ízben senki sem viselhette. Plut. Lys. 7. Xen. Hell. 2, 1, 7. A Hellespontusba hajózván, kihasználta a viszálykodó athenaei vezérek gyengéit s a 405. év nyarán váratlanul ráütvén a 180 hajóból álló ellenséges hajóhadra, azt néhány hajó kivételével könnyű szerrel hatalmába ejtette. A kezébe került 300 (Paus. 9, 32, 9 szerint 4000) foglyot, közöttük Philocles atheanei strategust kivégeztette. Xen. Hell. 2, 1, 29. Plut. Lys. 11. Mielőtt maga Athanae ellen fordult volna, bejárta Athenaenek a thraciai és ázsiai partokon lévő szövetséges városait, a melyekben, felhasználva fentemlített összeköttetéseit, mindenütt egy-egy spartai harmostes védnöksége alatt álló tizes kormányt állított be; csupán Samus maradt meg Athenae mellett. Még azon év folyamában Athenaet is megszállották, és pedig a két spartai király szárazon, L. a tengeren. A város nem bírván már tovább az éhséget, 404. év áprilisában megadta magát és elfogadta a Spartától szabott békefeltételeket. Midőn pedig nem teljesítette a falak lerombolására vonatkozó határozatot, a Samus ellen működő L. innen megint Athenaeben termett, leromboltatta a falakat és beállította a 30 tyrannust (l. o.). Xen. Hell. 2, 2. 3. Plut. lys. 15. Diod. Sic. 14, 3. Innen visszatért Samus alá, melyet engedelmességre szorított s szintén egy tizes kormány alá helyezett. Gylippusszal most Spartába az állami pénztárba küldte a Cyrustól nyert összegek maradványát s a városoktól neki adott ajándékokat, összesen 470, sőt mások szerint 1000 talentumot; ezen kívül érczszobrokat állíttatott Delphiben magának és a hajóhad tisztjeinek. Paus. 9, 32, 10. Görögországban nem volt még soha ünnepeltebb és nagyobb hatalmú férfiú. A költőknek egész sora magasztalta diadalait, sőt isteni megtiszteltetésben is részesítették, a mi első eset Görögországban. Samusban az uralomra segített oligarcha a Herának szentelt Heraeákat ezután a L. tiszteletére alakította át. Ily viszonyok közt a háború befejezése után nem is időzött szívesen Spartában, hol a törvények inkább korlátozták önkényét. Kivitte, hogy a harminczak kérése következtében Athenaebe is spartai őrség ment amazok védelmére. Xen. Hell. 2, 3, 13 sk. De mindenható befolyásának okvetetlen föl kellett keltenie a spartai irányadó körök féltékenységét s így történt, hogy midőn a 403. év nyarán ő és testvére Libys már kiküldettek, hogy vigyenek szárazon és vizen segélyt a Thrasybulustól szorongatott athenaei oligarcháknak, Pausanias király kieszközölt egy határozatot, mely a királyra bízta Athenae ügyeinek a rendezését. Tartottak ugyanis attól, hogy L. új gazdálkodása a fontos városban úgy megnöveli a hatalmát, hogy ezután nem lehet majd vele megmérkőzni. Pausanias megjelenvén hadaival Atticában, L. kénytelen volt a törvény értelmében a királynak adni át a vezéri botot. E fordulat következtében aztán Thrasybulus visszaállíthatta az athenaei democratiát. L. e veresége után Ázsiában talált magának foglalkozást, de erőszakoskodásai hamar ellene fordították a közvéleményt. Különösen Pharnabazus perzsa satrapa panaszkodott, hogy rabló támadást intézett tartományába. Erre az ephorusok haza rendelték. L. levelet eszközölt ki a satrapától, a mely őt egészen tisztára mosta. Haza menvén, öntelten dobta az iratot az ephorusok elé, kik azt felbontván, benne L. legélesebb megbirálását találták. Pharmabazus t. i. a L. előtt fölolvasott mentegető levelet pecsételés közben egy másikkal cserélte ki. A forrázott L. néhány nap mulva azon ürügy alatt, hogy Libyába kell utaznia Juppiter Ammonnak tett fogadását leróni, visszavonult (403). Így háttérbe szorulva élt 397-ig, midőn Agis király halálával ennek fia Leotychides helyett Aegesilaust segítette trónra, azzal a számítással, hogy pártfogoltja útján ő fog uralkodni. Agesilaust el is kísérte mint főtanácsadója az ázsiai hadjáratra, de a tehetséges és önálló jellemű király nem tűrhetvén, hogy L. mindenütt előtérbe állítsa magát, étekmesterévé nevezte ki. Midőn pedig L. hozzá méltóbb megbizatást kért, alvezéri minőségben a Hellespontushoz küldte. De itt nem sokáig időzött, hanem hazament tele haraggal Agesilaus iránt, azzal az elhatározással, hogy véget vet a trónöröklési rendnek s a királyságot megnyitja az érdemes spartaiak előtt is, abban a hitben természetesen, mint Plutarchus mondja, hogy a trónra érdemesebb spartait nálánál nem fognak találni. Plut. Lys. 24. Ages. 8. Nep. Lys. 3. Cic. div. 1, 43. Mesterkedései azonban dugába dőltek. De még egyszer fontos megbizatásban részesült. Midőn ugyanis a perzsa Tithraustes a spartai uralommal elégedetlen görögöket felbujtogatta s Thebae ennek következtében 395 őszén már kardot is rántott a Spartával szövetséges Phocis ellen, L. kiküldetett, hogy míg Pausanias király Délről tör be Boeotiába, addig L. Nyugatról nyomuljon előre, és mindketten Haliartusnál találkozzanak. Midőn azonban L. levele a thebaeiek kezébe került és Pausanias e miatt elkésett, L. sietett egymaga aratni diadalt. De elégtelen erővel támadta meg a szilárd Haliartust s katonái élén elesett. Phocisban Panopeus város mellett temették el. Plut. Lys. 30. Xen. Hell. 3, 5, 17 kk. Paus. 9, 32, 5.