Lysimachus

LusimacoV. – 1. Agathoclesnek, a Pellában meghonosult s fölvergődött thessaliai penestának fia, született Pellában, valószínűleg 361-ben Kr. e. Elkisérte Nagy Sándort Ázsiába, de csak az indiai hadjárat alatt vitt feltünőbb szerepet. A király az ő 8 magasrangú testőre közé igtatta s L. mint ilyen N. Sándor mellett a királyi hajóban kelt át a Hydaspesen. Sangala bevételénél megsebesült. Arr. 5, 13. 24. A király egyaránt becsülte nagy bátorságát és hűségét s a susai nagy ünnepségek alatt a vezérekkel s a többi testőrökkel együtt arany koszorúval tüntette ki. A király halála után (323) Perdiccas, a birodalom ázsiai kormányzója reá bízta Thracia és a szomszédos tartományok helytartóságát. Curt. 10, 30, 4. Diod. Sic. 18, 3. Hét éven keresztül nehéz háborút folytatván az Odrysae nevű thraciai nép királya III. Seuthes ellen, nem vehetett egyelőre részt a diadochusok küzdelmeiben. 315-ben azonban Ptolemaeusszal és Seleucusszal szövetkezett közös ellenségük Antigonus ellen. Utóbbi azonban még sokáig tudta foglalkoztatni azzal, hogy újra felingerelte ellene Seuthest, fellázította a dunamelléki scythákat, kik a thraxokkal vegyest laktak, valamint a thraciai görög városokat, mely különféle ellenség megfékezésére sok fáradtságot igényelt. Az Antigonusszal folytatandó háborúra való tekintetéből 309-ben a thraciai Chersonesuson Lysimachiát alapította. Mint N. Sándor fővezéreinek nagyobb része, ő is felvetette a királyi czímet. Végre 302-ben megkezdődött maga Antigonus ellen is a háború. L. átmenvén Ázsiába, elragadta Phrygiát Antigonustól, ki azonban csakhamar Bithynába szorította vissza. Szerencsére előnyomuló szövetségese Seleucus elterelte Antigonus figyelmét, mire ő elfoglalta Heraclea Ponticát s nőül vette e város utolsó fejedelmének özvegyét Amastrist. E sikert azonban ellensúlyozta az a vereség, melyet Demetrius Poliorcetes, Antigonus fia mért reá Lampsacusnál. Helyzete az év végére igen szorongattá vált, de a következő 301. év nyarán sikerülvén az egyesülés Seleucusszal, közös erővel döntő csapást mértek Ipsus mellett Phrygiában az ősz Antigonusra, ki maga is elesett. Az osztozkodásban L. Kis Ázsia nyugati részét nyerte a Nagy Phrygiának közepe táján vont vonalig, a keleti részt egész Syriával együtt Seleucus (Pol. 5, 67. Plut. Demetr. 31), ki ezzel olyan hatalomra tett szert, melylyel szemben L. szükségesnek látta ellensúlyról gondoskodni. E végett szorosabban akarván Ptolemaeushoz csatlakozni, elvált Amastristól, bármennyire szerette e kiváló tulajdonokkal bíró perzsa nőt és elvette amannak a leányát Arsinoét. Paus. 1, 10, 3. 297-ben megújulván a Demetriusszal való ellenségeskedések, L. elvette ugyan tőle ázsiai birtokait, de a 294-ben kötött béke alkalmával kénytelen volt őt Macedonia birtokában elismerni. Kárpótlást keresendő, háborút indított az Al-Duna mentén lakó geták ellen, de legyőzetvén fogságba esett (mintegy 291/90-ben). Plut. Demetr. 52. Dromichaetes geta király nagylelkűsége folytán kiszabadulván (Diod. Sic. 21, 12. Strab. 7, 302), a nyugodni nem tudó Demetrius ellen ujólag szövetkezett Seleucusszal és Ptolemaeusszal, s kemény harczok után kiszorítván amazt Macedoniából, ennek egyik részét az epirusi Pyrrhusnak adta, a másikat pedig magának tartotta meg. Midőn veje Antipater, Cassander fia, kit egykori macedoniai királyságától Demetrius Poliorcetes fosztott meg, szorgalmazta, hogy helyezze vissza királyságába, L. megölette (287), nejét pedig, tulajdon leányát Eurydicét, örökös fogságra kárhoztatta. Midőn aztán Demetrius Seleucus fogságába került s többé nem volt mit tartania tőle, L. Pyrrhustól is elvette a 7 hónapig hordott macedoniai koronát 186-ban. Plut. Pyrrh. 12. Demetrius 282- vagy 281-ben fogságában elhalván, L. megmenekült legfélelmesebb ellenfelétől. De feszültté vált viszonya Ptolemaeushoz, midőn ennek menekvő fiát, a trónöröklésből kizárt Ptolemaeus Ceraunust befogadta magához. A béke ezért nem töretett ugyan meg az aegyptusi udvarral, mégis ekkor indult meg az a folyamat, a mely végveszélyt vitt L.-ra. Ptolemaeus Ceraunus és a királyné, Arsinoë (az előbbi féltestvére) ugyanis koholmányokkal addig ingerelték L.-t első nejétől, az Odrysa Mecridától született fia Agathocles ellen, mígnem 284-ben megölette (Just. 17, 1) s híveit üldözni kezdte. Erre rokonai, közöttük Agathocles özvegye, Lysandra, ki Ptolemaeus Ceraunus testvére volt, gyermekeivel együtt, valamint sokan leghívebb emberei közül Seleucushoz menekültek. Fellázadt birodalmának ázsiai része is. L., ki időközben meggyőződött fia ártatlanságáról, hadaival átkelt a Hellespontuson a lázadás lecsillapítása végett. Seleucus ellene vonulván, Corupediumnál Phrygiában megverte 182-ben. A csatában maga L. is elesett. Fia Alexander a már feloszlásnak indult holttestet felkeresve Lysimachiába szállította s itt eltemette. Just. 17, 1. App. Syr. 62 skk. 2. Hasonnevű fiát Ptolemeus Ceraunus meggyilkolta.