Lutra

a hadi foglyokért fizetett váltságdíj, különbözött a poinh-tól vagyis a vérdíjtól, melyet a megölt ember rokonainak fizettek, hogy bosszújoktól megváltsák magukat. E váltságdíjat természetesen a győztes fél tetszése szabta meg s közkatonáért 2–3 minát, később 2–5-öt fizettettek, előkelő embereket pedig csak jelentékeny összegért bocsátottak szabadon, így pl. Platót 20 vagy 30 mináért. Diod. Sic. 15, 7. A váltságdíjat gyakran a fogoly rokonai vagy barátai rakták össze; megtérítése, legalább Athenaeben kötelesség volt, ha csak a kiszabadított egyén hitelezőjének birtokába nem akart jutni.