Macedonia

Macedonia, a Thessaliától Északra eső országnak csupán Herodotus (5, 22 s gyakr.) óta előforduló neve. Az országnak más-más időben különböző terjedelme volt; II. Fülöp király ideje előtt Délen az Olympusig, Keleten a Strymon folyóig ért, a mely Thracia felé határát képezte (Thuc. 2, 99); Paeonia felé Északon és Illyricum felé Nyugaton határa ingadozott. Fülöp idejében a Kr. e. 4-ik század közepe táján Északon egész Paeonia került M.-hoz és azóta a Scardus és Orbelus hegység képezte Moesia felé határát (a határon lakó agrianusok és dardanusok jóformán függetlenek maradtak), Keleten egészen a Nestus folyójáig terjedt, Délen Chalcidice félszigete is hozzájárult, Nyugaton Illyricum egy része; terjedelme ez alakjában 67000 km.² volt. Az ország három oldalról magas hegységtől körített, domblánczoktól szeldelt és a tenger felé nyiló termékeny síkság volt; hegyei ásványokban, nevezetesen aranyban, ezüstben és drágakövekben bővelkedtek (kivált a Pangaeus, Hdt. 7, 112) és ragadozó állatok, sőt hajdanta oroszlánok tanyájául is szolgáltak (Hdt. 7, 125), melyek a baromcsordákban nagy károkat okoztak. – Hegységei közül a Scardus v. Scordus (m. Csardagh) Északnyugatra Moesia és Illyricum felé terjedt a Scomius (m. Kurbetszka Planina) Északkeletre Thracia felé. E határhegységekből az ország belseje felé ágazik el a Barnus (m. Periszteri), a nyugati határhoz közel, a Lycnhitis tava és az Erigon folyója közt; déli irányban a Bermius (m. Doksza), a Ludias és Haliacmon folyója közt az Olympus felé. Az Axius és Strymon folyója közt volt a Cercine (m. Beles?) és délkeleti folytatása, az aranybányász Dysorus; még inkább Délre az Acte földnyelvén az 1935 m. magas Athos (most is Athosz vagy Ajiton Orosz, Monte Santo). A Strymon és Nestus közt az Orbelus hegysége húzódik el (m. Perim) tovább az 1872 m. magas Pangaeus (PaggaioV, m. Pirnari), gazdag arany- és ezüstbányákkal, Keletre a Prasias tavától, Philippi és a Strymoni tengeröböl közt; déli határán végre az Olympus. Macedoniában sok a hegyfok is, ezek Nyugatról Kelet felé haladva a következők: Aeneum (m. Karaburum, azaz fekete orr), Chalcidice félszigetének nyugati csúcsa; Gigonis (m. Apanomi), szintén e félsziget nyugati oldalán; Posidonium (m. Poszidi), Pallene félszigetének nyugati oldalán; e félsziget délkeleti csúcsának Canastraeum (m. Paliuri) volt a neve; Derrhis (m. Drepanon), Sithonia félszigetének csúcsa; ugyanott Ampelus (ma is) és Nympheum, Acte és Athos hegyének déli csúcsa (m. Szt. György foka, Ajiosz Jeorjiosz). – E félszigetek és hegyfokok a következő tengeröblöket képezik: a mélyre bevágó Thermaei vagy Macedoni tengeröböl (m. a szalonikii öböl); a Toronei (m. a cassandrai) öböl; a Singiticus öböl (m. Ajion Orosz öble); a Strymoni öböl, melybe a Strymon ömlik (m. rendinai vagy orfinai öböl). M. folyói Nyugat felől Kelet felé haladva a következők: Enipeus (m. Litokoro), Dium mellett; Haliacmon (m. görög-szláv nevén Visztricza), a mely a Tymphe illyriai határhegységben ered és a Thermaei öbölbe siet; szintúgy a Ludias vagy Rhoedias (m. Moglenitikosz, törökül Karazmak); az Axius (m. Vardar), az Erigon (m. Cserna) nevű mellékfolyóval, az ország főfolyója, a mely a Scarduson ered Dardaniában és délkeleti irányban folyván, Thessalonicától Nyugatra a Thermaei öbölbe ömlik; az Echedorus (m. Gallikosz) az Axiustól Keletre torkollik a tengerbe; a Strymon (m. Sztruma) a thraciai Scomiuson ered, átfolyik a Prasias taván és a Strymoni öbölbe szakad; végre a Nestus (m. Meszta), a tágabb terjedelmü M.-nak keleti határfolyója, mely a Rhodope hegységben ered és Thasusszal szemben a thraciai terngerbe ömlik. Tavai Közül említendők: a Prasias vagy Cercinitis (m. Butkovo); ettől Nyugatra a Bolbe tó (m. Besik); Eoraeában pedig a Begorritis tó (m. Osztrovo). – A macedoniaiak (MacedoneV, Macedones), a régi irók szerint vegyes nép volt, nagyobbrészt barbár, thraciai (Paeones, Bryges, Pierii, Bottiaei, Edones, Maedi), illyriai törzsekből alakultak, a melyekhez azonban a régi időben hellenek csatlakoztak. Ujabban azonban némely írók mint pl. Beloch és Hatzidakis (Zur Abstammung der alten Macedonier, Athen, 1897) a macedonok görög eredetét vitatják. Annyi bizonyos, hogy maguk a görögök virágzásuk idején a macedoniaiakat nem tekintették testvéreiknek, ámbátor a macedoni uralkodó család (a Temenidák) hellen származását (Argosból) ismerték. Az udvari és a kereskedelmi nyelv, különösen a tengerparti városokban, a görög volt. V. ö. Eur. Iph. Aul. 1399 és Plut. Ant. 27. Miután a rómaiak a pydnai csata következtében Kr. e. 168-ban M.-t meghódították, a következő négy kerületre (regiones) osztották, commercium és conubium nélkül (Liv. 45, 18): 1) a Strymon és Nestus közé eső föld Bisaltiával és Sinticával a Strymontól Nyugatra, Amphipolis fővárosával; 2) a többi föld a Strymon és Axius között Chalcidice félszigetével, Thessalonica fővárossal; 3) az Axius és a Peneus köze, fővárosa Pella; 4) a nyugati hegyvidék, fővárosa Pelagonia. Attól kezdve, hogy M.-t a római birodalomba keblezték be (146), az ország Illyricummal és Thessaliával egy provinciát alkotott. – M. egyes vidékei és városai a következők voltak. Paeonia, Északnyugatra az illyriai határtól a Srymonig, az Axius felső folyása mentén, e vidék keleti része Astraea, a nyugati Pelagonia volt, fővárosa római időben a most már eltünt Stobi volt az Erigon mellett; Lyncestis, Pelagoniától Délre, főhelye Heraclea volt (m. Bitolia v. Monasztir), régebbi fővárosa Lyncus volt; Délkeleten az előbbi vidéktől esett Eordaea; Délnyugat felé a Haliacmon forrásai mellett egész Epirusig volt Orestis vidéke Celetrum városával (m. Kasztoria); ezzel Délen határos Elimaea. Elimaeának, Lyncestisnek és Orestisnek egész Nagy Sándor idejéig megvoltak saját törzsfőnökeik, a kik azonban a peloponnesusi háború ideje óta elismerték a macedoni királyok uralmát. Lyncestistől Keletre volt a Ludias partjainak mentén Emathia homokos vidéke, a macedoni királyság ősi fészke, Beroea (m. Verria) és ettől volt a részben mocsaras Bottiaea (Bottiaeis), Pella városával, a királyok későbbi székvárosával, a hol II. Fülöp és Nagy Sándor született (m. romok Janiczánál); Pieria, a thraciai múzsák és Bacchus szolgálatának helye a 2985 m. magas Olympusnál a Thermaei öböl nyugati partjának mentén, Methone (m. Elevthero Khori), Pydna (m. Kitros) és Dium (m. Malathria) városával; Chalcidice félszigete az Axiuson túl, e három nyulványnyal: Pallene, Sithonia, Acte, városai közt nevezetes és jelentős volt Olynthus és Potidaea. Északnyugatra Chalcidicétől vagy Mygdonia földje Thermével, a melyet később Thessalonicának neveztek (m. Szaloniki); Keletre Bisaltia, Argilus és Bromiscus városával, e vidéket csak 479 után egyesítették a királysággal; Crestonia vidékén csupán Creston városa volt nevezetes az Echedorus folyó partján; Keletre ettől és Északra Bisaltiától volt Sintica vidéke a Strymonig; ettől Keletre Edonis, Amphipolis városával és a csatáiról híres Philpppivel (előbbi nevén Crenides); Északra Odomantica. Dentheletica vidékét, a mely az előbbitől Északkeletre volt és Maedicát, az előbbi mellett Nyugatra, Iamphorynna (m. Ivorina) fővárossal, utóbb ismét Thraciához csatolták. V. ö. Strab. 7, 329 sk. Mela 2, 3, 1. – Irodalom: Otfr. Müller, Über die Wohnsitze, Abstammung und die ältere Gesch. Macedoniens (Berlin, 1825). Flathe, Geschichte Macedoniens (2 köt., 1832–34). O. Abel, Makedonien vor König Philipp (1847). Kiepert, Lehrbuch der alten Geogr. (1878, 307–318. l.). Curtius E., A görögök története 7 skk. kvv. Desdevises du Dezert, Géogr. ancienne de la Macédoine (Paris, 1862). – Heuzey, Mission archéologique de Macédoine (Paris, 1864–76).