Amyntas

’AmuntaV. – 1. Több macedoni királyt neveztek így. Egyikük Arrhidaeus fia volt, 390-ben Kr. e. elragadta az uralmat Pausanias királytól s halálakor (369) Euridyce nejétől három fiát, Alexandert, Perdiccast és Fülöpöt hagyta hátra. Utóbbi lett Nagy Sándor atyja (Just. 7, 4) s ő magát atyja után Amyntiadesnek hívták. Ov. Ib. 295. – 2. Andromenes fia, N. Sándornak hős hadvezére. Curt. 4, 50, 28 (hol ő mint taxiarchus «agminmis princeps»-nek van nevezve), 7, 2, 10 kk. Arr. 3, 27. Tanácsára és a többi hadvezér ellenére intézte Sándor az utolsó döntő ostromot Tyrus ellen. Diod. Sic. 17, 45. 330-ban egy erős ellenséges város ostrománál szenvedett hős halált. Curt. 7, 2, 10 kk. Arr. 3, 27. – 3. Egy macedon, ki hazáját elhagyva Ázsiába ment, hol Darius Codomannus szolgálatában állott N. Sándor ellen és az issusi csata után 4000 görög zsoldossal Egyptomba menekült, hol az egyptomiak agyonütötték. Arr. 2, 6. 13. – 4. Eredetileg Deotarus palatiai király állami irnoka, 43-ban Kr. e. a polgárháborúban Brutustól Antoniushoz pártolt, ki királyi méltóságot adott neki. Antoniust viszont az actiumi ütközet után odahagyva, Octavianus pártjára állott. Meghalt 25-ben. Kr. e. Plut. Ant. 61. 63. Dio Cass. 47, 48, 49, 32. 50, 13. Vell. Pat. 2, 84.