Mago

Magwn, több híres carthagói férfiú neve. – 1. «Nagy» melléknévvel. Carthago hatalmának megalapítója (Kr. előtt 550–500 körül), ki nemcsak a csatatéren szerzett hírnevet, hanem pún nyelven írt munkájával is, melyben a mezőgazdságról értekezett, megörökíté a nevét. Ezt a 28 könyvre osztott, alapvető munkát a római senatus (a hagyomány szerint) latinra lefordíttatta. Plin. 18, 5. Columella (1, 1, 12 sk.) magasztalóan szól ezen műről, melyből Plinius és más szakírók egyes töredékeket mentettek meg számunkra. Just. 19, 2. – 2. Carthagói hadvezér, ki oly gyáván viselkedett Timoleonnal szemben, hogy a keresztrefeszítéstől tartván, öngyilkosságot követett el. Plut. Timol. 17, 22. – 3. Carthagói tengernagy, a ki hajóhadával a Pyrrhus-féle háború idejében az alsó-italiai vizeken állomásozott és a római senatusnak felajnálotta segélyét, melyet azonban az visszautasított. Just. 18, 2. – 4. Hannibal legifjabb öcscse, ki Italiában különösen a cannaei csatában hősiesen harczolt, mire bátyja megbízásából Carthagóba vitte a diadal hírét; majd Kr. e. 215-ben segélyhadat toborzott Hannibal számára, melyet azonban utóbb Hispaniában harczoló bátyja Hasdrubal táborába kellett vezetnie (Liv. 21, 47. 22, 46. 23, 11. 32 sk. Pol. 3, 114), hol 10 éven át szivós erélylyel daczolt a rómaiakkal. 206-ban Hannibal parancsára tengeren Italiába indult, hol Liguriában szerencsésen partra szállott és Genuát hatalmába keríté. A rómaiak két hadsereget indítottak ellene, mindamellett M. 197-ig tartotta magát Észak-Italiában, azonban Hanniballal egyesülnie nem sikerült. 197-ben visszatért Carthagóba, négy évvel később pedig (193), midőn szülővárosából Antiochiába hajózott, útközben vagy hajótörés vagy gyilkosság által életét vesztette. V. ö. Friedrich, Biographie des Barkiden Mago (1880). – 5. Követ, a ki Hannibal nevében III. Fülöp macedoniai királylyal alkudozott. – 6. Hadvezér, a ki Carthago novát Scipio ellen védelmezte. Liv. 26, 44 sk. – 7. Hannibal egyik lovasvezére, a ki Gracchus proconsult 212-ben hadastul lesbe csalta. Liv. 25, 16.