Margites

MargithV. Egy görög epikus költemény czíme, mely főalakjától Margitestől kapta nevét. Magában a névben bennrejlik, hogy kiről volt a költeményben szó. MargoV, a szeleburdi, a vérmesen naiv ember megjelölésére szolgált (pl. Od. 23, 11, hol Penelope margh-nek mondja Eurycleát, ki Odysseus hazatértének hirével riasztja őt fel álmából); így hát a nevezett költemény tárgyát egy afféle ember kigúnyolása képezte. Teljesen egyezik evvel, a mit Plato (Alcib. 2, 147) a főhős jellemzésére a M.-ből idéz: poll’ hpistato erga, cacwV d’ hpistato panta. Lehetséges, hogy a mindenhez értő, szeleburdi M. már a görög néphumor állandó alakjává lett, mielőtt a komoly költészet a maga körébe vonta. És lehet továbbá, hogy M. már előzetesen holmi népies bohózatok állandó személye volt (a fabulae Atallanae Maccusaihoz és Buccóihoz hasonlóan), mielőtt az epikus költészet tárgyává lett volna. Aristoteles is (poët. 4) a drámai költészettel hozza összeköttetésbe a mi M. czímű eposunkat, mert szerinte az Ilias, Odyssea és a tragoediák között ugyanaz a viszony áll fenn, mint a M. és a comoediák között. A nevezett epost az általános ókori hagyomány (állítólag már Archilochus) Homerusnak tulajdonította; ezt a nézetet osztják azután Plato és Aristoteles is minden birálat nélkül. Suidasban akadunk annak nyomára, hogy a kétkedés Homerus szerzőségében már az ókoriak közt feltámadt. Ott a halicarnassusi Pigres, a persa-háborúkból híres Artemisia királynőnek fivére vagy fia, mondatik a költemény szerzőjének, ugyanaz, a ki némelyek véleménye szerint a batrachomyomachiát is költötte. Ha a M.-t csakugyan már Archilochus ismerte, az 5. századbeli Pigres természetesen nem lehetett a szerző. A modern critika tehát Pigresben csupán a M. interpolatorát látja (Christ, Griech. Litt. 56). Különben Homerus szerzősége (ép a költemények valószinüen népies, a népéletből szedett tárgyánál fogva) alig hihető. Egy pár soron kívül semmi sem maradt a M.-ből reánk. A fragmentumok Kinkelnél, epic. Graec. fragm. 1.