Martialis

– 1. M. Valerius Mart., született a hispaniai Bilbilisben 42 körül Kr. u.; kezdetben Calagurrisban, mely szintén hispaniai város, jogi tanulmányokkal foglalkozott, de már 22 éves korában Romába ment, hol egészen a költészetre adta magát. Nero és a következő császárok alatt meglehetős kegyben állott, Domitianus tribunussá nevezte ki, bőkezű pártfogói pedig a sabinusok földjén Nomentum mellett jószággal, Romában pedig kis házzal ajándékozták meg. Trajanus alatt azonban nem érezte már jól magát a fővárosban s visszatért Hispaniába, a hol a gazdag Marcellától földbirtokot kapott. Meghalt 102-ben. Tizennégy könyvre terjedő epigrammákat írt, melyeket egy libellus spectaculorum előz meg; a két utolsó könyv címe xenia és apophoreta. Az epigrammák összesen 1200, nagyobbrészt elegikus vagy iambikus versmértékben (distichonokban és hendecasyllabusokban) vannak írva, tele élczczel és szellemmel. Ő az epigrammának mint világirodalmi műfajnak tulajdonképi megalapítója s legkitünőbb művelője, mert míg az epgiramma a görögöknél eredeti rendeltetéséhez híven nem volt egyéb mint feliratnak szánt rövid költemény, Martialis az epigrammának szellemes fordulatot és meglepő élt (pointe) adott, a mit azóta e műfaj fő kellékének és jellemző vonásának tekintenek. Munkái élénk világot vetnek romlott korának erkölcsi állapotára s megbecsülhetetlen kortörténeti adalékokkal szolgálnak; sajnos, hogy a moralis komolyság teljes hiánya, az obscenitas szántszándékos keverése s a nagyokkal szemben tanusított aljas hizelgés gyakran lerontja a mai olvasó előtt az apró műremekek hatását. Az ed. princeps 1470-ben jelent meg; legjelesebb kiadói: Schneidewin (1842) és Friedländer (1886). Szövegkiadások: Schneidewin (1853) és Gilbert (1886). – 2. L. Gargilius Mart.