Megaris

h MegariV, Görögország egyik legkisebb tartománya, a corinthusi szoroson. Határai voltak Északon Boeotia és a corinthusi öböl, Keleten Attica, Délen a Saronicus öböl, Délnyugaton Corinthia és Nyugaton a corinthusi öböl. Területe nem több, mint 225 km.² (mások szerint 450 km.²). Felszine nagyrészt hegyes, sziklás és terméketlen. – Főbb hegyei: a Cythaeron (KiJairwn), melyen meredek átjáró vezet át, továbbá Attica felől a Kerata (m. Kandili), melyen át a tenger mellett sziklába vésett út vezet Atticába. Legjelentékenyebb helye azonban a Geranea GeraneiV v. GeraneioV, m. Makri Plagi), 1370 m. magas, melynek keleti részén volt az ókorban oly hires scironi sziklaút (h ScirwniV, m. Kaki szkala). Így nevezték ez útat azért, mert állítólag a Theseustól megölt Sciron rabló óriás csontjaiból keletkezett; magukat a sziklákat ScirwnideV petrai-nak (Scironia saxa) nevezték (Ov. met. 2, 145–149), melyek közül az egyik meredek csúcsnak MolouriV petra volt a neve; ez utóbbiról ugrott a tengerbe fiával Melciertesszel együtt a férjtől Athamastól üldözött Ino. Paus. 1, 44, 7. Most itt vezet a vasút Athene felé. A Geranea nyugati része az AigiplagctoV, mely a Heraeum (m. Ajiosz Nikolaosz) nevű hegyfokban végződött. K.-en van a Minoa nevű hegyfok, mely hosszan, meredeken nyúlik be a tengerbe. Egyetlen nagyobb öble a ’ AlcuoniV Jalassa, melynek belső részét limnh GorgwpiV-nek nevezték. Éghajlata körülbelül olyan mint Atticáé; terményei közül a comikusok gyakran emlegetik a hagymát (scoroda); ásványai közül nevezetes a fehér csigamárvány. – Legrégibb lakói cariaiak voltak, kiket később iónok váltottak fel. Az iónok idejében összeköttetésben állott Atticával s Délen majdnem az Isthmusig terjedt; erre mutat az a határkő, melyet D.-en Crommyon közelében találtak (tad’ esti PeloponnhsoV, ouc ’iwnia felirattal); északi határát szintén egy határkő jelezte (tad’ onci PeloponnhsoV, all’ Iwnia). Strab. 9, 392. Plut. Thes. 25. Az egész tartomány a következő 5 községre (cwmai) volt osztva: ’HraeiV, PeiraeiV, MegareiV, Tripodiscaioi és KunosoureiV. Codrus idejében dórok foglalták el. Solon idejében azonban az egész tartomány független lett s dór jellegét megtartva mint önálló köztársaság a virágzás magas fokára jutott; gyarmatokat alapított a Bosporus és a Fekete tenger partjain (Byzantium, Chalcedon, Pontusi Heraclea, Siciliai Megara stb.), sőt egy ideig Salamis is hozzá tartozott. Erejét és hatalmát nagyban gyengítették a belső viszályok és a külső harczok Athenaevel és Corinthusszal. Végre 461-ben 10 évig tartó szövetségre lépett Athenaevel. A peloponnesusi háborúban azonban és később is a folytonos háborúkban a rajta átvonuló seregek állandóan dúlták, több városát elpusztították s végre minden jelentőségét elvesztette. Lakói is elkorcsosodtak s megvetés és gúny tárgyává lettek a görögök előtt (Megarich uhcanh és Megarewn axioi meridoV közmondásos kifejezések voltak. – Fővárosa Megara (ta Megara) a Saronicus öböl közelében (Thuc. 4, 66) a Cerata és Geranea közt elterülő termékeny síkságon feküdt. Fénykorában nevezetes erősség volt, két fellegvárral (Karia és ’AlcaJouV) és sok szép épülettel. Paus. 1, 40. A város alatt volt a Nisaea (Nnisaia) nevű megerősített kikötő, melyet a várossal 8 stadium hosszú, kettős kőfal (scelh) kötött össze; e falakat az athenaeiek építették, midőn M. hozzájuk csatlakozott, a Piraeus falai mintájára. A megaraiak azonban a peloponnesusi háborúban lerombolták a falakat és szakítottak Athenaevel. Később ők maguk keresték újból a szövetséget Athenaevel, s ekkor Phocion a falakat újból felépítette, melyek még Strabo idejében is megvoltak. Strab. 9, 390. Thuc. 1, 103. Hdt. 1, 59. Többi helységei közül említhetők: Tripodiscus, Pagae kikötő, Aegosthena, Piraeum és Aegirus. v. ö. Bursian, Geogr. von Griechenland.