Mel

meli, méz, a régiek fölfogása szerint az égiek adománya (aërii mellis caelestia dona, Verg. G. 4, 1), minthogy úgy gondolták, hogy a méhek a virágokból csak viaszkot készítenek s a mézet a harmatból gyüjtik össze. V. ö. Melissa. Homerusnál (Od. 10, 234. 20, 69) borral, sajttal, árpaliszttel vegyítve eszik. Tejjel vagy vízzel keverve (melicrhton) a halottaknak, alvilgi isteneknek stb. bemutatott áldozatoknál használtatott. Hom. Od. 10, 519. 11, 27. Soph. O. C. 481. Az ókorban a czukor szerepét pótolta, s a mézes bor is igen kedvelt volt. Legjobban becsülték a Hymettusról nyert mézet. Socrates korában egy cotyle (1/4 liter) finom méz ára öt drachma vala.