Meletus

MeltioV, phyrgiai szerzetes és orvosíró a Kr. utáni 8. század végén és 9. század elején. Főműve a peri thV tou anJrwpou parasceuhV sokkal több theologiai és bölcsészeti fejtegetést tartalmaz mint természettudományi leírást; különben is kevés benne az eredeti, a mennyiben nem más mint számos ókori és keresztény görög meg latin író műveiből készült compilatio, melynek boncztani leirásai teljesen Soranusból merítvék. M. művei közül még egy értekezése a lélekről, továbbá egy másik a négy ős elemről is fennmaradt. Főműve először Nicol. Petrejus latin fordításában jelent meg 1552-ben Veneziában, De natura hominis czím alatt, az eredeti görög szöveget pedig Cramer adta ki 1836-ban az oxfordi könyvtárban őrzött három kézirat nyomán az Anecdota graeca Oxon.-ban. 3, 1–157. Ennek a munkának egy részét 1837-ben Fr. Ritschel adta ki ujra latin nyelven Meltii commentarius de natura hominis e cod. Cracoviensi czím alatt. L. Fabricius, Bibl. Gr. ed. H. 9 p. 305.