Mendes

MendhV. – 1. Aegyptusi istenség, a melynek ez a neve tulajdonképen Dedet városának eltorzított elnevezéséből eredt. Ezt a várost az aegyptusiak per ba neb Dedetnek nevezték (Dedet bakjának temploma). Ebből (máris erős torzulással) keletkezett az assyriai Bindidi, ebből viszont a thebaei papyrusok helyesirása szerint ’EsbendhtiV és SbendhtiV, memphisi kéziratokon Zmendh, a miből a fennebbi görög forma önként következik. Eredetileg M. a szerencsésen és sikeresen nemző természetes őserőnek megszemélyesítése és mint ilyen közeli rokon a Chemmisben (l. ezt) tisztelt istenséggel, a melylyel a mythologikus közfelfogásban össze is olvad. Kecskebak alakjában ábrázolták, a miért aztán a görögök nem is késtek vele, hogy Pan istennel azonosítsák. Egy hagyomány szerint, melyet Manetho jegyzett fel, tisztelete akkor vert gyökeret, midőn KaiecwV (Kakau) király uralkodott (II. dynastia). Legnagyobb tekintélyben viszont azon években állott, melyek a XXI–XXVI. dynastiának uralkodása idejére esnek. M. tisztelete összefügg azzal a gondos megbecsüléssel, melyben az aegyptusi mythologia állatalakjait részesítették. A Ptolemaeusok közül kivált II. Pt. Philadelphus buzgólkodott M. érdekében; törzsökös városának templomát, melyet a perzsák fölégettek, helyreállíttatta; sőt annyira pártolta a M.-cultust, hogy az istennek másutt is keletkeztek templomai (Alexandria, Arsinoë). Lassankint felemelkedik az «istenek legfelsőbbjévé», ő lesz Osiris «élő lelke» (mely felfogás keletkezésében lényeges szerepet játszik azon körülmény, hogy a «ba» szó egyaránt jelent lelket is, bakot is, sőt a hieroglyphicában is ebben a kettős értelemben fordul elő). Természetes dolog, hogy az összes kecskék ennek az istennek voltak szentelve, kinek szentélyében ép úgy tiszteltek egy bakot, akár másutt Apist. Úgy is tisztelték, úgy is gyászolták, sőt külön e czélra készült sarcophagusokban temették el, melyek ismételten vetődtek fel Aegyptus területén. A művészetben külön mutatják be a M.-bakot és külön az istent, mint az állatfetis elvont tulajdonságainak megszemélyesítését (pld. II. Ptolemaeus híres M.-steléjén, Mariette, Mon. div. rec. en Égypte, 43 tábla). Ezeken az emlékeken az isten kosfejű, Aegyptus koronájával és felette a napkoronggal. – 2. A fentebb említett istennek törzsökös városa, egy közigazgatási kerületnek (nomos) főhegye Aegyptusban, a Nilus keleti deltájának középső tájékán Tanistól Nyugatra feküdt, a Nilusnak egyik torkolata mellett, mely róla volt elnevezve (Mendhsion stoma). Ez idő szerint Tmaî el Amdîd, igazabban az így elnevezett két romhalmaz-domb közül az északi, míg a másik Thmuis városnak romjait fedi, a mely város a római korban M.-t sok tekintetben túlszárnyalta. Hdt. 2, 17. Thuc. 1, 110. Strab. 17, 802.