Menelaus

MenelaoV. – 1. A görög hőskor egyik legkiválóbb alakja; Atreus fia és Agamemnon (l. ezt) testvéröcscse. Atyjuk Atreus mindkettőjüket serdülő korukban elküldi, hogy keressék meg a szökevény Thyestest. Csakhamar rá is akadnak Delphiben és hazaviszik atyjuknak, a ki Aegisthust béreli fel Thyestes meggyilkolására. Ámde ez a terv nemcsak hogy meghiusul, sőt maga Atreus veszíti el magát a cselszövényben, a főhatalom pedig Thyestesnek kezeibe kerül. Hyg. fab. 88. Agamemnon és Menelaus tehát menekülni kénytelenek, de barátságos fogadtatásra találnak Tyndareus királynál Spartában. Tyndareus először is Agamemnont házasítja össze egyik leányával Clytaemnestrával, minek következményeképen megszerzi Agamemnonnak apai országát; ezután másik leányának Helenának (l. ezt) számtalan kérője közül kiválasztja férjül M.-t, de azon feltétellel, hogy a mellőzött kérők előre is megigérik a választottnak segítségöket azon esetre, ha valaki M.-t Helena birtokában háborgatná. Apollod. 3, 10, 9. Azonkívül Tyndareus halálakor M.-ra hagyta országát is, mely egész Lacedaemonra és Messenia keleti részére is kiterjedt. Il. 2, 581. 9, 150. V. ö. a scholiont is. Ilyen hatalmas uralkodó létére, környezve népszerűségtől és népének szeretetétől, melyet jóindulata és barátságos lelkülete szereztek meg számára (Il. 4, 181), M. boldogan élt fényes palotájában szép nejének oldala mellett, midőn családi boldogságát hirtelen feldúlta Paris, ki mint vendégbarát időzött M.-nál. Magát a szöktetést a mythus különféleképen adja elő. Az egyik hagyomány szerint M. maga hozta házába Parist, a ki bizalmával ilyen rútul visszaélt. M.-t ugyanis egyszer egy Lacedaemont sujtó dögvész alkalmából Apollo tanácsára Trojába küldötték, hogy Lycus és Chimaereus sirján áldozatot mutasson be; ez alkalommal Parisnak vendégbarátságát élvezte. Mikor aztán Paris időközben gyilkosságba esett s e miatt menekülnie kellett, M. magával vitte házába, ott a tisztulás szertartása alapján a gyilkosság valláserkölcsi következményei alól feloldotta és egy ideig magánál tartogatta. Schol. Il. 5, 64. Ettől eltérőleg a rendes hagyomány úgy adja elő az esetet, hogy Paris akkor szöktette meg Helenát, midőn M. mint Idomeneus vendégbarátja Cretában időzött. Il. 3, 232. Helenával együtt tünt el M. kincses házának javarésze is. Il. 3, 47. 70. 7, 363. 13, 626. 22, 114. Maga a szöktetés némelyek szerint csábító rábeszélés útján történt, mások szerint erőszak által. Serv. Aen. 1, 651 skk. Midőn M. Iris által részesült a szöktetésről, boszuló hadjáratra szólította fel az összes görögöket, mely tevékenységében kivált Agamemnon segédkezett neki. M. sorra járta a városokat és fejedelmeket (Pausanias az arcadiai Caphyaeban még látta azt az óriási platanust, melyet M. ez alkalomból ültetett; 8, 23, 4). A Troja alá vonuló hősök sorában M. kezdettől fogva tekintélyes alak; egymaga nem kevesebb mint 60 hajón vezeti Lacedaemon, Amyclae és Helos csapatait. Il. 2, 581. Miután a görög hajók kikötöttek és a seregek tábort ütöttek volt, M. és Odysseus együtt mennek Trojába, hogy Helenát visszaköveteljék, de hasztalan, senki sem hallgat rájuk, sőt az ádáz Antimachus azt tanácsolja honfitársainak, hogy a két követet meg kell gyilkolni. Il. 3, 205 skk. 11, 139 skk. Troja falai alatt a «szőke» M., kit Athena és Hera hathatósan védelmeznek, egyike a legkiválóbb vitézeknek, maga is ügyes harczos, de kiváltképen jó parancsnok (bohn agaJoV, Il. 2, 586). Parissal és a trójaiakkal szemben harag és elkeseredés tölti el szivét (Il. 2, 589. 3, 351. 13, 623. Quint. Smyrn. 6, 32) s azért nagyon kapóra jön neki az a merész kihívás, a melylyel Paris az argivusokat bajvívásra szólítja. Il. 3, 19 skk. M. kiáll vele és megölné, hogy ha Aphrodite kegyeltjét ki nem szabadítja kezei közül. A bajvívás kezdetén kikötötték, hogy a győztes megkapja Helenát és a kincseket, de mikor Agamemnon ennek megtevését követeli, a trójaiak egy ideig némán és tétlenül állanak, azután pedig Pandarus a népjog ellenére nyilat bocsát M.-ra, akit azonban csak könnyedén sebesít meg. Il. 4, 124–147. Ebből a szerződésszegésből ujabb harczok keletkeznek, melyekben M. ismételten kitünteti magát. Az ellenséges vitézek csak úgy hullanak kezétől (Il. 5, 50. 576. 13, 601 skk. 15, 541. 16, 311. 17, 45. 575). Patrochus holttestét ő védi meg, azután Merionesszel együtt ő szállítja ki a csata zajából (Il. 17, 1 skk.), később a többi hőssel egyetemben ő is bezáratja magát a falóba. Hom. Od. 4, 280. Verg. A. 2, 264. Midőn a görögök Troját elfoglalták, M. és Odysseus behatolnak Deiphobus házába, melyben Helena elrejtőzött és állítólag maga eresztette be a hősöket, hogy hütlenül elhagyott férjét megengesztelje. Verg. A. 6, 494 skk. M. először mindjárt meg akarta ölni Helenát, de Helena szépsége és Aphrodite istenasszony akarata megváltoztatták szándékát és magával vitte a hajókra, hogy majd csak otthon bünteti meg. Időközben M. és Agamemnon között viszály merült fel. Az utóbbi azt akarta, hogy maradjanak még és engeszteljék meg Athena istenasszonyt, kit az ostrom és pusztítás egyik-másik eseménye súlyosan megsértett. M. ellenben, a ki már megkapta Helenát, hirtelen el akart utazni. Ez a versengés azzal végződött, hogy a népből két párt alakult; az egyik párt Agamemnonnal ott maradt, a másik pedig már másnap reggel elutazott és szerencsésen eljutott Tenedusig. Ott áldozatot mutattak be, de a visszavonás itt is felütötte a fejét, a minek az lett a vége, hogy Odysseus, a ki szintén ehhez a csoporthoz tartozott, elhagyta őket és visszatért Agamemnomhoz, Nestor és Dimodes azonban tovább folytatták útjokat és Lesbosban hozzájuk csatlakozott M. is. Együtt vitorláztak aztán Suninmig, a hol M. elmaradt, mert hűséges kormányosát Phrontist kellett eltemetnie. Paus. 10, 25 2. M. aztán egymagán haladt tovább hajóival, de a Malea hegyfoknál vihar érte utól, mely Creta szigetnek partjaihoz hajtotta. Hajóinak java része itt elmerült, de öt hajóval mégis sikerült megmenekülnie, melyekkel Keletre és Aegyptus tájékára vetődött. Itt aztán temérdek kincset szedett össze, a míg kerek hét esztendőn által idegen országokban és ismeretlen emberek között bolyongott. Od. 3, 286–304. 312. 4, 80. Megfordult Cyprus szigetén, Phoeniciában és Aegyptusban; bejárta Sidont és Aethiopiát, az erembusokat és Lybia népeit. Od. 4, 84–89; v. ö. Strabo, p. 37–40. Utoljára még Pharus szigetén is 20 napig kellett vesztegelnie, a honnan csak Proteus tanácsára és fényes áldozat bemutatása árán szabadult és jutott elvégre mégis hazájába, a hol Orestes épen akkor temette el Clytaemnestrát és Aegisthust. Od. 3, 311. Azontúl kényelemben és nyugodtan élvezte kincseit, melyeknek fénye bámulatra ragadta Telemachust is, midőn atyját keresve Pisistratusszal, M. házánál megfordult. Egyébiránt M.-nál épen akkor kettős nász volt. Akkor adta ugyanis férjhez leányát Hermionét, a kit Neoptolemusnak még Troja falai alatt odaigért volt; nemkülönben akkor ünnepelte fiának Megapenthesnek nászát, a ki elvette a spartai Iphilochét (vagy Echemelát) Alector leányát. Quint. Smyrn. 6, 85. 7, 213. Igy élt sokáig nyugton. Utoljára pedig, miként azt neki Proteus megjövendölte volt (Od. 4, 561 skk.), élve tért az Elysium nyájas túlvilági honába, mivel hogy férje volt Helenának, következésképen veje Zeusnak. Eur. Hel. 1676. Fentemlített leányán (Hermionén) kívül mint Helenának M.-tól született gyermekeit említenek még négy fiút (Aethiolas, Thronius, Morrhaphius, Plisthenes) és egy leányt (Melite). M. házát Pausanias idejében még mutogatták Spartában (3, 14, 6); azonkívül Helenának is volt ott egy szentélye. Paus. 3, 15, 3. Eredetileg azonban kétségkivül az ősrégi Therapne volt M.-nak törzsökös városa, melynek helyében Homerus az ismertebb Spartát említi, holott Therapnéban M.-nak és Helenának nem úgy áldoztak, mint hősöknek, hanem úgy mint isteneknek. Isocr. encom. Hel. 63. Volt ott egy szentélyük (l. Menelaium), melyet sirjuk fölé emelt a kegyelet. Oda zarándokoltak a nők maguknak és gyermekeiknek szépséget kérni, a férfiak viszont M. emlékezetéből vitézséget és lelkesedést meríteni. Ennek a templomnak felásott részében, melyet Ross tárt fel (1834) a kutatók tömérdek apró szobrocskát találtak agyagból és ólomból: áldozati ajándékokat Helena és M. részére. A művészetben M. mindig másokkal egyetemben talál ábrázolókra. Igy találjuk őt egy etruscus tükrön bemutatva, a mint Parist Helenával megismerteti (Gerhard, Etr. Spiegel, 4, 377), egy rhodusi vázán, a mint Euphorbus holttestéért Hectorral viaskodik (Baumeister, Denkmäler, 1, 784. ábra), egy másik tükrön, a mint Helenát kivont karddal üldözi s az utóbbi tőle való féltében Pallas Athene szobrának védelme alá menekül (u. o. 799. ábra). Ezen a tükrön Aphrodite csillapítja M. haragját, ugyanúgy, mint azon a harmadik tükrön, melynek rajzát Roscher Overbeck után közli (Gall. 12, 7). De M. minden képzőművészeti ábrázolása közül kétségkivül legkiválóbb az a csoport, mely közönségesen Pasquino néven ismeretes és egyike az ókorból ránk maradt legszebb szoborműveknek. Ezt a régészek többsége úgy magyarázza, hogy Menelaust ábrázolja, a mint a Hectortól és Euphorbustól kapott sebeiben elvérzett Patroclust a harczmezőről elhurczolva magával viszi. A csoportnak erősen megrongált eredetije Romában van a Palazzo Braschii szegletén a Piazza Navona közelében. Szép másolata Firenzében látható a Palazzo Pitti udvarán (532. á.). L. Duhn, De M. itinere Aegyptio, Bonn, 1874. Welcker, Griech. Götterlehre, 3, 254. Preller, Griechische Myth. 2, 109. Wide, Lakonische Kulte, 143, 338, 340 skk. – 2. III. Amyntas macedoniai királynak fia, macedoniai Fülöp testvére; atyjának Gygaeával balkézre kötött házasságából született. – 3. Ptolemaeus Lagi testvére; ép akkor Cyprus parancsnoka volt, midőn Demetrius Poliorcetes ezt a szigetet megtámadta; vereséget szenvedett és Salamisba szorult. Hosszas ostromot állott ki, mely gazdag volt a legkülönfélébb változatokban. Hol M. verte vissza az ostromlók rohamait, hol ezek semmisítették meg Ptolemaeus seregét, mely a szorongatott M.-nak segítségére sietett. 306-ban végre seregestül elfogták, Cyprust elfoglalták, de M.-t csakhamar ismét szabadon bocsájtották. – 4. Rhetor, a ki Marathusból való volt Phoeniciában és a két Gracchust ékesszólásra tanította. Cic. Brut. 26.