Anaxagoras

’AnaxagoraV, görög bölcsész, kivel a bölcsészet és természettudomány Ioniából Atticába költözött; született 500 körül Kr. e. Clazomenaeben, Smyrna közelében. Előkelő gazdag szülők gyermeke; korán fölébred benne a bölcsészet szenvedélyes szeretete. 456 tájban költözik Athenaebe, mely Pericles fénykorát élte. E nagy államférfiu barátságával tisztelte meg. A peloponnesusi háboru kezdetén Pericles ellenfelei az ő meghitt barátját vallástalanságról vádolták. Számüzetésbe ment. Lampsacusban tisztelő és lelkes tanítványok körében végzé mocsoktalan életét 72 éves korában. Több könyvre terjedő művéből csak töredékek maradtak fenn. Elvont elvi alapot bírt találni a világ magyarázatához a nélkül, hogy az ősanyag létezésében kételkedett, az érzékek által nyújtott bizonyosságot, érzéki csalódásnak tulajdonította volna. Parmenides egyáltalán nem volt rá hatással, midőn a világ rendezését egy értelmi valóra a nouV-ra vitte vissza. Szerinte nincs keletkezés és enyészet, csak átalakulás, vegyülés. Megkülönbözteté az érzékek körébe eső phaenomenon-t (a tüneményt) az értelem körébe eső noumenon-tól, mely a lényegnek felelt meg. Ez a nouV által felfogható, mely kifolyása az egyetemes nouV-nak, mely a világ zűrzavarában rendet teremtett. De e nouV nem mondható tisztán szellemnek, anyagtalan lénynek. Ugyanis az a.-tól eredő töredékekben a szó van több vagy kevesebb nouV-ról; van szó arról, hogy némely lényekben (ezek az élő lények) benlakozik. A világ anyagi elemekből áll, melyek értelmi elvek szerint rendeződnek. Ily elv a hasonrészek (homoeomeriák) egyesülése; például aranyszemcsékből áll az arany, szikrából a tüz, cseppekből a viz (l. Lcuretius, der. n. I, 839 és köv.). A rendező ész jellemvonása, hogy semmivel sincs összekeverve, de van mozgató hatalma. A homoeomeriák saját természetük szerint is rendeződnek. A nouV-nak mintegy a világrend létrehozását tulajdonító, mint az Arist, phys. 8 s következő helyéből kitetszik: «midőn minden össze volt keverve és nyugvó állapotban veszteglett, lökést adott a nouV és megkülönbözteté a dolgokat.» Az a birálat, mely Plato Phaedonjában olvasható (Platon munkái, fordította Hunfalvy Pál, Pest 1854. 176–178 l.), mely hibáztatja A.-t, hogy a világ tüneményeit mégis természeti okokból magyarázza, nem igazságos és az észszerűség bölcsészetében ép ez álláspont juttat magas polczot A.-nak. Az ész a primum mobile és nem egyéb. Csillagászati felfogásában sok gyerekes és régibb felfogáshoz szitó elem van. A nap területe nem nagyobb, mint Peloponnesusé; a napot a téritőktől a levegő tömöttsége kényszeríti fordulásra; a földgömb alakját el nem ismeri, laposnak és nyugvónak képzeli. De azért bámulatos észleletei vannak. Így a napsötétedést a föld, hold és más fénytelen csillagok árnyának tulajdonítja. Beszél a növények lélegzéséről, felfedezi, hogy a halak kopoltyukkal lélegzenek. Az állatvilág fejlődésében fokozatot sejt meg. A nouV-ban való részesedés mértéke dönt a tökéletesség kérdésében: A holdban hegyek, völgyek, lakások stb. vannak. Látni, hogy a világ magyarázatából igyekszik a transcendentalis elemet kiküszöbölni. – Töredékeit egybegyűjté Ed. Schaubach: Anaxagorae Clazomenii fragmenta. Lipcse 1827. W. Schorn, Anaxagorae Claz. et Diogenis Apolloniatae fragm. Bonn 1829. Majdnem kizárólagos forrás Simpliciusnak Aristoteles physikájához írott commentárja. Jelentékeny töredék, melyet a töredékgyűjtők nem vettek észre Simplicius Arist. de coelo 60, 26. továbbá Plutarchus de fortuna c. 3. Mullach, fragm. philos. Graec. I, 243 és köv. l. Lewis, A phil. tört. (magyar forditás) I, 234–250. E. Zeller: Die Plhilosophie der Griech. X, 3, 1167, I, 3, 783–850. 168–180. Dr. W. Windelband: Geschichte der alten Philosophie. München. 1890. 51–55. l. Nagy Ferencz: A bölcsészet tört. Kecskemét 1896. 21–22. l. Schwarz Gyula: Claomenaei Anaxagoras elveszett nagy művéből, Pest 1870 (40. l.). Molnár Aladár: A bölcs. tört. 1867. 108–119.