Mentes | M | Menyllus |
Mentwr. 1. Alcimus fia (Hom. Od. 22, 235), ithakai, Odysseusnak érettkorú barátja, kire a háza feletti gondoskodást bízta, midőn Troja alá indult; mint ilyen igyekezett a kérők üzelmeit korlátozni. Hom. Od. 2, 255 skk. Athena istennő gyakran az ő alakját vette fel, hogy Telemachust Pylusba kisérje, hogy Odysseust a kérőkkel szemben védelmezze, hogy népével kibékítse stb. Hom. Od. 2, 267 skk. 22, 205 skk. 24, 548. 2. Atyja a cariai Imbrusnak, ki a trojaiak oldalán harczolt s mint Priamus veje Pedaeumban lakott. Hom. Il. 13, 171. 3. A rhodusi M., jeles hadvezér, testvérével Mnemonnal együtt sógorsági viszonyba lépvén Artabazusszal, a lydiai és phrygiai satrapával, részt vettek ennek a lázadásában III. Artaxerxes (Ochus) ellen. Leveretésük után Kr. e. 351 körül M. II. Nectanebus aegyptusi királyhoz menekült, a ki 4000 zsoldossal a szintén fellázadt sidoni fejedelem, Tennes segítségére küldötte. De midőn Artaxerxes nagy sereggel Sidon felé közelgett, a megrémült fejedelemmel egyetértőleg Artaxerxes kezére játszották a várost. Utóbbi fejedelem szolgálatában kitüntette magát Aegyptus leverésénél; Kis Ázsia nyugati partjának satrapája s a nagy király nagy befolyású kegyencze lett. Kevéssel Nagy Sándor támadása előtt halt meg. Diod. Sic. 16, 42 skk.