Mesochorus

mesocoroV, a cyclikus karoktól származó elnevezés, mely a későbbi iróknál annyi mint corujaioV (= o prwtoV twn coreutwn), karvezető, karigazgató, a ki mintegy a középen állva tactus- vagy hangadó volt. Athen. 4, 152B. Schol. Juv. 11, 1710. Sidon. Apoll. 1, 2. Igy nevezték Romában a fizetett tapsoló-főnököket is, kik a többieknek a tetszésnyilvánításra jelt adtak a színházban vagy a rhetori előadásokon. Plin. ep. 2, 14, 6.