Mesopotamia

Mesopotamia vagyis h mesh twn potanwn, mint a magyarban Vízköz, Csallóköz stb.; az Euphrates és Tigris folyása középső vidékén elterülő ország; határai É.-on Armenia, D.-en a medus fal (l. Medicus murus); az Ó-Szövetségben Aram Naharaim azaz a két folyam Syriája; m. arabul El Dsezíre, vagyis a sziget. Az ország régente Babylonia, majd Assyria, utóbb a perzsa birodalom része volt. Görög nevét csak N. Sándor után használták; azelőtt északi részét Syriához (Xen. an. 1, 4, 19. Arr. 7, 7, 3), a délit pedig Arabiához (Xen. an. 1, 5, 1) számították. Az előbbi része, mely Kr. u. 165–364. római tartomány volt Ny.-ról K. felé haladva a köv. vidékekre oszlik: Osroëne, e városokkal: Edessa, Carrhae (Charan), Nicephorium, utóbbi az Euphrates partján; Gauzanitis e városokkal: Resaena, Singara (ma Szingyár) és az Euphrates mellékén épült Circesium nevű római határerősség (Castrum circense); Mygdonia, a hol Nisibis említendő. Az ország eme északi részén az Euphrates több mellékfolyója, úgymint a Belichas (m. Belikh) a Scirtusszal (m. Dajzán) és a Chaboras, Xenophonnál Araxes (m. Khabur), a Mygdoniusszal (m. Dzsakdzsaka) kigyódzik át és régi közlekedési útak vonulnak rajta keresztül. Hegyei: a Masius (m. El Túr), a Taurusnak egy ága, mely Armenia határán húzdik, továbbá a Singaras (m. Szindzsár), az előbbitől Délre. M. déli része nagyobbára víztelen pusztaság, e vidéken feküdt Hatra, melynek romjai Chadr név alatt ismeretesek. Strab. 16, 746 skk. – Irodalom: Duncker M., Gesch. des Alterthums, 4. kiad. 1. köt. 177 skk. Maspero, Hist. ancienne des peuples de l’Orient (2. kiad. 4. fej.). Hommel, Gesch. Babylons u. Assyriens (1885). Winckler, Gesch. Babyl. u. Assyriens. Tiele E. P., Babyl.-Assyr. Gesch. (2. r. 1888, Gotha). Kaulen Fer., Assyria és Babylonia (Temesvár, 1891, ford. Szabó Árpád). E munka függelékében fel vannak sorolva az ujabb utazások- és kutatásokról szóló művek is, így Layard és Chesnay munkái. Sachau E., Reisen in Syrien und in Mesopotamien (Leipzig, 1883).