Milo

T. Annius M. Papinianus, atyja a lanuviumi C. Papius Celsus, anyja Annia, C. Annius leánya volt, ki unokáját örökbefogadta. Midőn M. Krisztus előtt 57-ben P. Sestiusszal együtt néptribunus volt, Pompejus, hogy a vele szemben is mindinkább vakmerőbbé váló Clodius izgatását ellensúlyozza, az ő segítségével akarta M. Tullius Cicerót száműzetéséből visszahivatni. Erre kitört a viszály M. és Clodius között, melynek folyamában M. csupán felfegyverzett gladiatorok segélyével volt képes a javaslatot Clodius ellenében keresztülvinni, ki egy megelőző népgyűlést a maga bandáival szétveretett, ki M.-t, nemkülönben P. Sestiust megsebesítette s a kivel M. törvényes úton nem boldogult. Liv. ep. 104. Plut. Cic. 33. Cic. Sest. 33. 50. 69. Ugyanily erőszakos módon járt el M. Clodiusszal szemben akkor is, midőn a visszatért Cicerót kellett nyakas ellenfelével szemben folyton őriznie s ép így állt útjába, mikor Clodius aedilisi állásra pályázott. Mikor ez 56-ban e czélját mégis elérte s M.-t erőszakoskodásért bepörölte, ez megjelent ugyan a tárgyaláson, de itélethozatalra mégsem került a dolog, minthogy verekedés támadt s e miatt az eljárás megszakadt. Clodiust ezen alkalommal bandástól megszalasztották, a pört meg abbahgyták. Cic. Qu. fr. 2, 3. 55-ben M. ismeretlen ügyben törvény előtt állott, ugyanezen évben ment végbe szerencsétlen házassága Faustával, Sulla dictator leányával. Cic. Att. 4, 13. 5, 8. Kr. előtt 54-ben megkezdte izgatását, hogy 53-ban consulságra pályázhasson s Cicero szerint három örökséget pazarolt el választási czélokra. Szándékát azonban nem vihette ki, részben Pompejus miatt, ki igérete ellenére is másokat pártfogolt, részben Clodius miatt, ki ugyancsak az 52-ik évre praetorságra pályázott s M. ellen épen ezért mindent elkövetett. Clodius bandáival megakadályozta a választás megtartását, sőt magát a consult is megsebesítette, úgy hogy az 52-ik év elérkezett a nélkül, hogy a választások megtörténhettek volna, s ennek daczára még ő vádolta Cicerót s M.-t a senatusban erőszakossággal, utóbbit még pazarlása miatt is. M.-t Cicero védelmezte (pro aere al. Milonis, töredék). A kibontakozást egy véletlen tette lehetségessé. M. hivatalos dologban Lanuviumba utazván, visszajövet Bovillae mellett találkozott az Africából szintén Romába igyekező Clodiusszal. Mindkettőt fegyveres kiséret követte s M. szolgái összetűztek Clodius embereivel. Ez rendet akart csinálni, de megsebesítik s midőn erre elmenekült, M. parancsára felkeresik s megölik 52 jan. 18-án. Cic. Mil. 17. Holttestét Romába vitték s a forumon megégették, mely alkalommal a curia több más épülettel együtt elpusztult, s az ezen eset után visszatérő M. alig kerülte ki a halált. Hogy a felfordultságnak véget vessenek, febr. 25-én Pompejust megválasztják dictatornak consul sine collega czímmel, ki aztán M.-t különfélekép gyanusította, az erőszakoskodás (de vi) s a hivatalhajhászás (de ambitu) ellen hozott törvényeket szigorította, a peres eljárást megrövidítette s a Romába hozott csapatok védelme alatt M. ellen a tárgyalásokat megtartotta, az elsőt apr. 4-én, midőn őt Cicero ismeretes beszédében védelmezte. Ascon. in Mil. p. 53. M.-t elitélték, mire Massiliába ment számüzésbe, vagyonát pedig adósságai miatt eladták. Minthogy később Caesar sem hívta vissza, önhatalmúlag visszatért, Campaniában rablást üzött s valószínűleg Apuliában veszett el. Dio 42, 24. 25. Caes. b. c. 3, 21. 22.