Miltiades

MiltiadhV. – 1. Az idősebb, a Philaidák tekintélyes nemzetségéből, Cypselus fia, Pisistratus kortársa és politikai ellenfele. Midőn a thraciai Chersonesuson lakó doloncusokat az Északra lakó aspinthiusok szorongatták, az előbbiek egy magasabb míveltségű fejedelmet óhajtottak, a ki kellő védelmet tudjon nekik nyújtani. Követeik által a delphii jósdához folyamodtak, a mely azt a tanácsot adta, hogy induljanak el a szent úton s a ki először házába hívja a követséget, azt hívják meg viszont a fejedelmi székbe. A követek már Athenaebe értek, a nélkül, hogy meghívásra találtak volna; midőn azonban e városban a M. háza előtt elhaladtak, a tulajdonos behívta őket. M.-nek fölajánltatván a fejedelmi méltóság, el is fogadta Kr. e. 559-ben. A már hatalomban ülő Pisistratus is elősegítette a dolgot, sereget adván M.-nek. Ő ugyanis kellő czélt gondolt ez által elérhetni: először egyik ellenfelét eltávolíthatta közeléből, másodszor előnyösnek látszott, hogy athenaei elem foglaljon tért a Hellespontus vidékén, a merre ő is irányítni igyekezett az athenaei tengerészetet. Hdt. 6, 34 skk. Marcellin. Vita Thuc. 13. M. egy várfal által, a melyet a félszigeten Cardia és Pactye között emelt, biztosította alattvalóit az északi betörések ellenében. Ezután a félsziget összes községeit egyesítette uralma alatt. E miatt háborúba keveredett a szemben lakó lampsacusiakkal, kik szintén terjeszkedni szerettek volna a Chersonesuson. Egyszer fogságukba is esett, de Croesusnak a lydiai királynak fenyegetéseire (kinek kegyét M. megnyerte volt) szabadon bocsátották. Magtalanul halván el, trónján unokaöcscsei következtek, féltestvérének I. Cimonnak (Coalemus = bárgyú melléknévvel, a kinek atyja Stesagoras volt) fiai, és pedig először Stesagoras, ki folytatta a háborút Lampsacus ellen. Meggyilkoltatván, helyébe – 2. öcscse Miltiades következett. Miután a Pisistratidák atyját Cimont orgyilkossal kivégeztették, az ifjú M. iránt különös jóindulatot mutattak. Ez 524-ben archonságot viselt, majd Stesagoras halála után a Pisistratidák segédkezése mellett megy a doloncusok fejedelmi székébe 514 előtt. Itt nőül veszi Hegesipylét, Olorus thraciai király leányát. Elfoglalta Lemnus szigetét és az ott lakó pelasgusokat elűzte. Hdt. 6, 140. Midőn Darius a scythák ellen harczolandó átvonúlt Thracián, M.-nek is követnie kellett őt. Darius átkelt a Dunán az iónok-készítette hídon, ugyancsak az iónokra s más görögökre bízván a hid őrizetét. Itt volt M. is, s midőn Darius késlekedvén a visszatéréssel, szőnyegre került a híd szétszedésének a kérdése, M. egész lélekkel küzdött mellette, arra számítva, hogy ez által a görögök egy csapással menekülhetnek a perzsa igától. Histiaeus Miletus tyrannusa azonban megbuktatta a tervet. A visszatérő Darius elől kitért ugyan s aztán beült megint fejedelemségébe is, de midőn az ión forradalom leverése után a perzsák a szigetek ellen indították a phoeniciai hajókat, jónak látta Athenaebe menekülni 493-ban; idősebb fia Metiochus a phoeniciaiak fogságába esett, Darius elé vitték, ki azonban jóindulattal bánt vele. Hdt. 6, 41. M.-t Athenaeben családjának ellenségei a nép törvényszéke elé állították, hogy adjon számot zsarnoki kormányáról, a melyet a Chersonesuson gyakorolt. Ugy látszik, hogy a védelem könnyen ment neki, mert fölmentették, sőt a 490-ik évre, tekintettel a küszöbön álló perzsa háborúra, beválasztotta a nép a tíz strategus közé. Hdt. 6, 104. A nép a fölmentéssel és választással helyes érzéket tanusított; belátta, mily nagy szolgálatokat tehet neki az, ki már egyszer szembeszállott a perzsákkal, s kinek magaviselete a Dunánál örökre kezességül szolgál a perzsa-érzelműség ellen. Alig foglalták el az új vezérek hivatalukat, megjött a hír, hogy a perzsák közelednek. M. okvetetlen a nyilt ütközetet javalta, de csak négy strategus volt mellette. Callimachus polemarchusnak kellet dönteni. Szerencsére e bátor katona és határozott jellemű férfiú fölfogta a helyzetet s M. mellé állott. Igy nem több, mint 9000 polgárkatonával s a melléjük adott fegyverhordó rabszolgákkal siettek Marathon felé, hol az ellenség kiszállott. Már állást foglaltak az athenaeiek a marathoni lapályt szegélyező magaslatokon, midőn még 1000 plataeaei harczos is megérkezett, de késtek s végleg el is maradtak az ütközettől a spartaiak. A strategusok önként visszaléptek a fővezérségtől, hogy M. zavartalanul vihesse keresztül haditervét. Herodotus szerint maga M. támadott, de ebben az esetben le kellett volna szállania a magaslatokról a síkra, mi szemben a túlnyomó perzsa erővel, különösen pedig a sok lovassal, nem lett volna tanácsos. Valószínűbbnek látszik a Nepos előadása, a mely szerint Datis, meg akarván előzni a lacedaemoniak érkeztét és bízva túlnyomó erejében, nekiment a jó állásban levő görögöknek. Vesztére, mert M. fényes győzelmet aratott, valószínűleg 490 augusztusában. Hdt. 6, 103 skk. Plut. Arist. 5. Nep. Milt. 4. 5. Just. 2, 9. M. halála után nagy szolgálatának elismeréséül Panaenus festő a Stoa Poecilében a marathoni ütközetet ábrázoló képén a tíz vezér között előtérbe M.-t helyezte, majd más emlékeket is emeltek dicsőítésére; de a hősnek még hátralevő életében szomorú napokat kellett megérnie. A marathoni győzelem hatása alatt kivánságára a polgárok 70 hajót bocsátottak feltétlen rendelkezésére, bízva azon általánosságban tett igéretében, hogy ama sereg segítségével hazájának nagy hasznot fog szerezni. Ámde erőt vett rajta a személyes boszúérzet. 100 talentum bírságot követelt Parus szigetétől azon ürügy alatt, hogy midőn Datis Marathonnak tartott, a sziget egy hadihajót küldött segítségére. A valódi ok azonban az volt, hogy boszút akart állani Lysagoras parusi polgáron, a miért ez bevádolta volt egykor őt a perzsáknál. A parusiak, miután egy darabig hitegették, kijavították falaikat s ellenállottak. Az ostrom nem akarván sikerülni, M. megtudandó egy titkot, a mely a város megvételéhez segíthetné, éjjeli titkos találkára igyekezett egy ottani Demeter-templom papnőjéhez. De a kerítésen át tett ugrás következtében súlyosan megsértette a lábát, mi miatt az ostromot is be kellett szüntetni. Eljárása napfényre jutván, régi ellenségei, kiknek élén Xanthippus, Pericles atyja állott, ismét törvény elé állították. 50 talentum bírságra itéltetett. Herodotusnak a Plutarchus és Diodorus elbeszélésénél valószínűbb előadása szerint kevéssel az itélet kimondása után sebe következtében meghalt. A bírságot fia Cimon fizette meg. Plat. Gorg. 516D. Hdt. 6, 40. 104 skk. 132 skk. Nep. Milt. Plut. Cim. Irodalom: Finlay, On the battle of Marathon, Transact. of the Roy. Soc. of Lit. vol. 3 (1830),. V. Campe, De pugna Marathonia, Greifswald, 1867. H. Müller-Strübing, Zur Schlacht bei Marathon, Jb. f. cl. Philol. 1879. M. Duncker, Strategie u. Taktik des M. Ber. d. Berl. Akad. d. Wiss. Phil. hist. Kl. 26 (1886). H. Delbrück, Die Perser-Kriege und die Burgunderkriege (Berlin, 1887).