Minucii

régi római nemzetség, mely plebejusi és patriciusi ágra oszlott. Ez utóbbiból ismeretesek: – 1. M. Min. Augurinus, consul volt 497-ben és 491-ben Kr. e. Liv. 2, 21. 34. – 2. L. Min. Esquilinus Augurinus, 458-ban mint consul az aequusok ellen harczolt, de oly szerencsétlenül, hogy egész táborát bekerítette az ellenség. Szorultságából a dictator Quinctius Cincinnatus mentette ki, de egyúttal kényszerítette, hogy hivatalát egy időre tegye le. Liv. 3, 29. 35. 42. 450-ben a decemvirek közé választották s ismét szerencsétlenül harczolt a sabinusok ellen. 439-ben bevádolta Sp. Maeliust hazaárulásért, s halálát okozta, de később (bár sikertelenül) ellene fordították a vádat. Liv. 4, 13. Dion. Hal. 10, 22. – 3. C. Min. Augurinus (valószínűbb, hogy a plebejus ágból való), 187-ben Kr. e. mint néptribunus felelősségre vonta id. Scipio Africanust (és talán öcscsét Luciust), azonban Ti. Sempronius Gracchus közbenjárására a büntetés elmaradt. Gell. 7, 19. Liv. 38, 55–60. – A plebejus ághoz tartoznak: – 1. M. Min. Rufus, Fabius Cunctator magister equituma 217-ben Kr. e. Heves és erőszakos természeténél fogva ellenezte Fabius késlekedő politikáját s kivitte, hogy a parancsnokságot megosztották kettőjük között, annál is inkább, mert Romában is rosz szemmel nézték Fabius eljárását. Hannibal azonban harczba csalogatta s oly szorult helyzetbe hozta, hogy csak Fabius közbelépésére szabadult ki. Ezért maga önkényt meghajolt Fabius előtt s megnyugodott az ő parancsnokságában. Liv. 22, 8. 24. 26. 28. Plut. Fab. 4, 8. 11. Pol. 3, 101. – 2. Q. Min. Rufus, 197-ben Kr. e. mint consul a ligurok és bojusok ellen harczolt s később részt vett az ázsiai (189) és galliai (183) követségekben. Liv. 32, 27. 37, 55. 39, 54. – 3. M. Min. Rufus, consulsága alatt 110-ben legyőzte a scordiscusokat Thraciában; ő építtette a porticus Minuciát. Liv. ep. 65. Vell. Pat. 2, 8. Flor. 3, 4. – 4. Q. Min. (Rufus), Cicero tanuinak egyike a Verres-féle ügyben, ki Verres pénzmanipulatióit jól ismerte. Cic. Verr. 4, 27. 31. – 5. Min. Rufus, Pompejus egyik flottájának parancsnoka Caesar ellen 48-ban Kr. e. Caes. b. c. 3,7. – 6. Q. Min. Thermus, 196-ban Kr. e. praetor, 193-ban consul; előbb Hispaniában harczolt, consulsága alatt pedig teljesen legyőzte a ligurokat. Liv. 33, 24. 26. 34, 54. 35, 3, 20. Meghalt 189-ben Manlius Vulso consulsága alatt a galaták elleni csatában. Liv. 38, 41. – 7. Min. Thermus, 81–80. Kr. e. Asia praetora, alatta teljesítette Caesar az első hadi szolgálatait Mytilenénél. Suet. Caes. 2. – 8. Q. Min. Thermus, 62-ben Kr. e. néptribunus, 51–50-ben Asia propraetora, Cicero barátja. Cic. fam. 13, 53. A polgárháborúban Pompejus pártjára állott és egy darabig tartotta magát Iguviumban, de 49-ben a Caesarianusok elől kénytelen volt elvonúlni. Meghalt 43 után. Caes. b. c. 1, 12. – 9. L. Min. Basilus, a gazdag C. Min. Basilus egyik nőtestvérének fia, ki fiává fogadta és felnevelte (valódi neve M. Satrius). Először Caesar alatt szolgált Galliában, később ő is benne volt a Caesar ellen szőtt összeesküvésben. Saját rabszolgái ölték meg 43-ban Kr. e. Cic. off. 3, 18. fam. 6, 15. App. b. c. 3, 98. – 10. L. Min. Myrtilus, 187-ben Kr. e. carthagói követek megsértése miatt kiadták Carthagónak. Liv. 38, 42. – 11. M. Min. Felix, valószínűleg afrikai származású, keresztény apologeta, római ügyvéd (causidicus fori) 180 körül Kr. u. Ránk maradt Octavius cz. dialogusa, melyben alapos készültséggel, szellemes ékesszólással védelmezi a kereszténységet az ellene felhozni szokott vádak ellen; a mű jeles philosophiai és aesthetikai műveltségről tanuskodik. A fenmaradt egyetlen kéziratból kiadták Balduin (1560), Muralt (1836), Öhler (Lipsiae, 1845), Halm (1867), Cornelissen (1882), Bährens (1886) stb. Értekezések: A. Faber (1872), E. Kurz (1888) és F. Wilhelm (1887). Magyarra fordította Vári F., Sárospatak, 1895.