Ancus Martius

állítólag Numa leányának fia, Róma negyedik a Numához hasonló békeszerető királya. Uralkodása Kr. e. 640–616 (114–138 u. c.) közé teszik. Főgondja volt az elhanyagolt nyilvános isteni tisztelet, földművelés, kereskedés emelése s ez utóbbinak érdekében alapította Ostiát a Tiberis torkolatánál. Akarata ellenére háborúba keveredett az országába be-betörő latinusokkal, elfoglalta több városukat s ezek lakósait az Aventinus dombra telepítette. Végre Medullia mellett teljesen legyőzte őket s ekkor ismét több ezer latinust telepített meg Rómában. Ezek tették aztán (a Róma környékéről bevándorló iparosokon, szatócsokon, földmívelőkön kívül) a plebejusok rendjét, a plebset, a mely ugyan szabad volt s a törvények védelme alatt állott, de egyelőre ki volt zárva az államkormányzatból s nem bírt politikai jogokkal. Neki tulajdonítják végül a Janiculum megerősítését, a pons sublicius és carcer építését. Liv. 1, 32. 53. Cic. r. p. 2, 18. L. Jordan, Die Könige im alten Italen, 1887 (v. ö. Phil. Közl. 1888. 127. l.)