Musonii.

– 1. C. Musonius Rufus, egy volsiniibeli Capito nevű lovag fia. Tiberius és Nero korában virágzott. A stoikus bölcsészettel foglalkozott. Epictetus volt a tanítványa. Nem csak hirdette, de tényleg követte is a stoikus morál elveit, mint kitetszik azon nemes magatartásából, melyet Egnatius Celer vádaskodásával szemben tanusított, melyről Tacitus (hist. 21. 4, 10) emlékezik meg. Nero száműzte Gyarus puszta szigetére, mert a Piso-féle összeesküvésben való részességgel gyanusították. Tac. ann. 15, 71. Ide követte több ifjú, hogy tanításait hallgathassa. Vespasianus alatt ismét Romában találjuk. Azon kiutasító rendelet, melylyel a bölcsészeket száműzték, őt nem sújtotta. Tac. hist. 3, 81. Dio Cass. 66, 13. Görög nyelven irott műveiből (beszédek, levelek) csekély számú töredék maradt fenn. Ezeket összegyűjté Peerlkamp (1829). Monographiát írt róla Baltzer (1871). A mi ránk maradt, abból azt lehet következtetni, hogy Xenophon socratikus módszere szerint írt. – 2 Musonius Bassust az ifjabb Plinius dicsérettel említi 7. könyve 31-ik levelében, melylyel Claudius Polliót ajánlja Cornutushoz. Jelentős bölcsész lehetett, mert Plinius szerint Claudius Pollio megírta életrajzát.