Nabataei

Nabataioi, Arabia Petraea legfőbb népe, melyet Nabatu név alatt már Kr. e. 650 körül emlegetnek, az assyriai ékiratok. Ama években a Nabataeusok ugyan még Északon tanyázhattak, de Kr. e. 300 körül Idumaeát (l. ezt) foglalták el, a honnan később D. és É. felé terjesztették ki hatalmukat. Fővárosuk, melyről Arabia Petraea nevét vette, Petra volt (az Ó Szöv. Sela, héberül annyi m. «a szikla», aramaeai nyelven Rekvem) s a Holt Tenger és az Aelaniticus tengeröböl közt feküdt. Gazdag és hatalmas kereskedelmi hely lehetett, nagyterjedelmű, nagyobbára sziklába vágott, pompás épületekkel, melyekből még nagyszerű romok láthatók. A N. juhnyájaik és tevecsordáik de még inkább Arabia meg India és Syria meg Aegyptus közt folytatott élénk közvetítő kereskedelmük következtében nagy jólétnek örvendhettek. Mindemellett híven nemzeti jellemökhöz rabló hadjáratokat intéztek szomszédjaik ellen. Vallásuk a Mohammed fellépéseig Arabiában uralkodó csillag-tiszteleten alapult; kivált Dusares istent (kit a régiek Dionysusszal azonosítottak) és Atar samain (az égnek Astartéját) istennőt imádták. Arab származásuk ellenére is arámi nyelvjárást beszéltek. A N.-t kezdettől fogva harczias népnek mondották, kik ellen már az assyriai királyok is viseltek háborúkat. Antigonus Kr. e. 310-ben s a köv. években hasztalanul hadakozott velük. Plut. Demetr. 7. Meghódították a köv. századokban az Arab tengeröböl partján lakó törzseket egészen Leuce Coméig és kiterjesztették hatalmukat É. felé Damascuson túl az Euphrates vidékéig. Királyaik közül, kiknek nagyobbára Aretas (Harethath) v. Malchus (Maliku vagyis király) volt a nevük, először egy Aretast említenek a classicus szerzők Kr. e. 170 körül. A Makkabaeusokkal majd barátságos majd ellenséges lábon állottak. Midőn Kr. e. 63-ban Palaestina ellen megint támadást intéztek, Pompejus ellenök indult és eljutott egészen Petráig. Plut. Pomp. 41. II. Malchus Caesart Aegyptusban támogatta 47-ben (b. Alex. 1), később azonban a parthusokhoz csatlakozott, a miért a rómaiak megfenyítették; utóbb azonban Octavianus megint megerősítette királyságában. Plut. Ant. 61. Malchus később Nagy Herodes elhatalmasodása ellen fegyvert fogott és utódja Obodas követte példáját, de eredménytelenül. Obodas kénytelen volt a rómaiakat Dél-Arabiába való útjokban (Kr. e. 25–24) támogatni. Obodas fia, a ki szintén az Aretas nevet viselte (Kr. e. 7-től fogva), Herodes Antipast, a ki leányát nőül bírta, aztán eltaszította, Kr. u. 36-ban teljesen tönkre verte. Utódja Malchus a rómaiakat a zsidó háborúban hatalmasan támogatta. Kr. u. 104–106 között Trajanus véget vetett az országuknak és Aulus Cornelius Palma az ország nagyobb részéből az Arabia nevű provinciát alkotta, melynek Bostra (l. ezt) lett később fővárosává. Strab. 16, 760. 777. 779 sk. 783 sk. Dio Cass, 88, 14. Juv. 11, 126. Ov. met. 1, 61. Tac. ann. 2, 57. Eutr. 8, 3. – Irodalom: De Laborde, Voyage dans l’Arabie Petrée (Paris, 1830–1834). Ujabban küln. Doughty kutatott a N. egykori országában és sok feliratot meg műemléket lelt különösen Petra és gyarmatvárosuk Egra helyén. V. ö. Goldzieher Ign., Legujabb felfedezések Arabiában (Budapesti Szemle, 1886, 45. köt.)