Nabu kudur ussur

(a babyloni feliratokban annyi mint «Nabo isten, védd meg a koronámat»), Nabuchodonosor (NabocodrosoroV, NaboucodonosoroV, Nabocodolassarou Ptolemaeus canonjában), Nebukadnezar (Nebukadrezar), az új-babyloni világbirodalom leghatalmasabb fejedelme és úgyszólván alapítója, uralkodott Kr. e. 605-től 562-ig. Miután atyja Nabopalassar, Babylonia helytartója, 606-ban Cyaxares medus királylyal kezet fogva Ninivét bevette és társával Assyrián megosztozott, a fiatal N. Necho aegyptusi pharao ellen indult, ki az assyriai örökségből részt követelt, a kit azonban N. Carchemis tájékán visszavert és Syriából kiszorított. E diadal után hirét vette atyja halálának, mire hamar Babyloniában termett, hogy a netán következő zavargásoknak elejét vegye. De nem akadt versenytársa és így újból a forrongó Nyugat ellen fordíthatta fegyverét. Megjelenése annyira megdöbbenté a syriai ellenzéket, hogy Damascus és a többi város fejedelmei csakhamar meghódoltak. Judaea királyát Joakimot 600-ban föltétlen megadásra kényszerítette. De a béke nem volt tartós. Joakim bízván Aegyptus és mások igéreteiben, 597-ben újra felkelt, de csakhamar elhalván, fia s utóda Jekonja (avagy II. Joakim) a próféták intelmei daczára folytatta az ellentállást. E hírre N. Jeruzsalemben termett és a királyt 10.000 emberével együtt fogságba hurczolta, a megnyirbált és elpusztított Judaea trónjára pedig Zedekiást ültette mint helytartóját (597), kit hűségi eskűre is kötelezett. Ámde Zedekiás vonakodott a báb szerepét játszani s Tyrus, Sidon, Moab meg Ammon főnökeivel valamint az új aegyptusi királylyal Uhabrával szövetkezvén, pártot ütött ura ellen. N. most is villámsebességgel termett Jeruzsálem előtt, melynek ostromával ama hírre, hogy a pharao felmentő hada közeledik, egy időre felhagyott ugyan, de a mint Uhabra seregét visszaverte, folytatta az ostromot, mígnem a kiéheztetett város 587/6 telén kénytelen volt magát kegyelemre megadni. N. a templomot és a királyi palotát felújította, a megvakított királyt pedig, úgyszintén az előkelőbb családokat a babyloni fogságba hurczolta. Csak kevés, szegényebb sorsú zsidó maradhatott vissza szülőföldjén, de egy újabb felkelési kisérlet alkalmából ezek is elhagyták Judaeát és Jeremiás prófétával együtt Aegyptusban kerestek menedékhelyet. Ezután a moabiták és edomiták is meghódoltak N.-nak, szintúgy nehány arab törzs, és végre (13 évi ostrom után) a kiéheztetett Tyrus, mely egyébiránt szerződés alapján nyitott kaput a győzőnek. Ha Josephus Flaviusnak hihetünk (ant. Jud. 10, 11), N. még Aegyptusszal is éreztette haragját, de az aegyptusi források ennek nemcsakhogy ellentmondanak, hanem Uhabra király győztes hadjáratáról tesznek említést, melyet az utóbbi Phoenicia partja ellen irányzott, annak több fontos városát őrséggel rakván meg, anélkül, hogy ezt N. meg tudta volna akadályozni. – Élte alkonyát N. törzsországa jólétének emelésére fordította. Hogy Babylont és környékét mindennemű támadás ellen biztosítsa, a város védelmére mesterséges zsilipeket építtetett és az Euphrates keleti partján egy új városrészt emelt (hol saját fényes palotája is tündöklött) s azt óriási falakkal kötötte össze a tulsó parton fekvő régi várossal; a két városrész között mesteri, állandó hídat létesített. Babylonia védelmére Északon hatalmas falat épített (v. ö. Medicus murus). Az ipar és kereskedelem emelése végett kijavíttatta a három régi nagy csatornát és a Tigrist és Euphratest a «Királyi árok» nevű új és mély csatornával kapcsolta össze (v. ö. Naar Malcha). Sepharvaim (Sippara) mellett új vizi medenczéről gondoskodott és az Euphrates rohamos sodrát annyira megzabolázta, hogy a hajók ezentúl fölfelé is tudtak haladni. A folyó torkolatánál Teredon révvárost és Gerrha gyarmatvárost alapította. A hegyes Mediából származott nejének (Amytis, Herodotusnál Nitocris) örömére a forró babyloni alföld közepette mesterséges dombokat emeltetett, az ókori világ híres «függő kertjeit». Végül a lerombolt és tönkre ment régi templomok egész sorát restauráltatta, köztük Nebo isten templomát és a Nebónak szentelt óriási magas tornyot is, melynek romjai Birs Nimrud név alatt ma is láthatók és a melyet némelyek a bibliában említett bábeli torony romjának tekintenek. Áldásdús kormányzás után 562-ben halt el. Óriási birodalma gyönge utódai kezében csakhamar szétmállott, de N. emléke a keleti népeknél máig fentartotta magát. – Irodalom: Maspéro, Duncker, Hommel, Tiele, Winckler kézikönyvei az assyr-babyloni birodalomról, s az őskeleti népekről. Oppert, Inscriptions de N., Reims, 1866. Schrader, Die Sage vom Wahnsinn des N.-s, Jahrbuch für protestant Theologie, 1881. évf. Ezeken kivűl a zsidók történetéről szóló kézikönyvek, első sorban: Stade és Wellhausen művei; a zsidó kútfők közül küln. a királyok két könyve és Ezechiel és Jeremiás próféta. A görögök között Herodotus, 1, 178 sk. 185 sk. Abydenus, fragm. 8. 9. Strabo, 16, 747. Plin. 6, 26, 30.