Naevii

plebejus nemzetség. Főbb képviselői: – 1. Cn. Naevius, római költő, Livius Andronicus utóda, Ennius előde. Campaniából származott, de korán Romába került; részt vett az első pún háborúban; első drámájával Kr. e. 233-ban lépett fel. Mint igazi plebejus, éles gúnynyal ostorozta műveiben a gőgös aristocratákat, főleg a Metellusokat és Scipiókat, a kik végre is számkivetésbe küldették. Meghalt Uticában 199 körül. Írt görög minták után tragoediákat, megalapította a praetexta (l. o.) néven ismert római nemzeti tárgyú komoly drámát; igen termékeny volt mint vígjátékíró, s bár a fabula palliatát (l. Palliata) vagyis a görög tárgyú comoediát művelte, az attikai mintákkal szemben sok önállóságot mutatott. Legnevezetesebb munkája volt bellum Poenicum cz. nagy eposa, melyben az első pún háborút énekelte meg saturnusi versekben. Drámáinak töredékeit l. Ribbecknél, scaenicae Romanorum poesis fragmenta; az epos maradványait l. Bährensnél, fragm. poet. Rom. 43. l. – 2. Q. Naev. Crista, 214. Kr. e. fölszabadította Apolloniát a macedoniaiak ostroma alól. Liv. 24, 40. – 3. M. Naev., mint néptribunus (185. Kr. e.) törvény elé idézte az idősb Scipiót. Liv. 38, 56. – 4. Q. Naev. Matho, Sardinia preteora 184. Kr. e. Liv. 39, 32. 38. – 5. S. Naev., pörbeli ellenfele annak a P. Quinctiusnak, a kit Cicero védett 81. Kr. e. pro Quinctio cz. beszédében. – 6. P. Naev. Turpio, kit mint Verres versenytársát Cicero ostoroz. Verr. 2, 8, 22. 5, 41, 108. – 7. Naev. Sertorius Macro, előbb Tiberius, majd Caligula kedveltje. Állítólag az ő parancsára fojtották meg párnákkal a haldokló Tiberiust. Tac. ann. 6, 38. 46, 50. Suet. Cal. 12. 26. Caligula később száműzte, végül öngyilkosságra kényszerítette. Dio Cass. 58, 9, 59, 10.