Natatio.

A fürdés és az úszás az ókori népeknél nagy szerepet játszott, különösen a hideg fürdők szinte életszükségletet képeztek a görög emberre nézve, a ki már kicsi gyermek korában megtanult úszni. A hajózás és a tengerészet szempontjából is fontos volt az úszásnak korai megtanulása, akár csak az írás és az olvasás elsajátítása. A görög példabeszéd is egymás mellé állítja ezt a két dolgot: mhte nein mhte grammata. L. Diogenian. 6, 56. A római ember mindennapi életében lényeges szükségletet képezett a fürdő; az úszás a testgyakorlatnak egy neme volt, mely háború idején is nagyon fontos és máskülönben is igen hasznos volt. Romában a tizenkettedik regióban volt egy kis tó, piscina publica, hol a kezdők úszni tanulhattak, a kik pedig már gyakorlott uszók voltak, azok a Campus Martius mellett a Tiberisben fürödtek. Kis fiúk parafából vagy más könnyű anyagból készült eszközök segítségével tanúltak úszni. Plinius (ep. 2, 17–56) szerint a falusi jószágok tulajdonosai meleg- és hidegvízű tavakat csináltattak, melyek a legkülönbözőbb úszógyakorlatok színhelyei voltak.